Blog ügyben egyelőre fingom sincs, megint minden úszik körülöttem.

Az ziher, hogy holnap megyünk a boss-szal Siófokra, okosodni/kapcsolatot építeni az Internet Hungary-n. Ez akár még jelentheti azt is, hogy az üres percekben behegesztem a vázlatban tanyázó bejegyzések ordas lukait és még némi élet is lehelődik a blogba.

A gyönyörű az, hogy jelen pillanatban minimum másik 3 hasonló feladat viszi el a (kreatív) energiáimat: egyrészt gyártom a céges lapra a tartalmat, másrészt agyalok, hogy hogy és milyen formában lehetne beindítani egy második, CSR-jellegű vállalati kezdeményezésünket (szintén blog a dolog alapja, tehát oda is írni kell), harmadrészt ennek a kezdeményezésnek az életre hívásához nekiálltam Twitter-tábort építeni.

Ez utóbbi baromi szélmalomharcnak tűnik, mert akkora "zaj" van az említett csatornán, hogy értelmes hozzászólásokkal próbálkozni alig-alig lehet. Ha tudnék ontani napi 50-100 bejegyzést, akkor talán a mennyiség okán láthatóvá is válnék, de az meg aligha lenne minőségi tartalommegosztás - sokkal inkább csak beállnék a rakat grafomán majom közé, aki hányja ész nélkül a "LOL"-okat, az "XD"-ket meg a "lájkolom"-okat. Mondjuk mint a KFV pozitív SP, akitől sikerült írás közben elcsípnem egy mondatot, miszerint a (szintén megénekelt) X-faktor és Megasztár szereplők ugyan jól énekelnek, de csupán ketten jó előadók... reméljük majd felnőnek hozzád...

Naszóval ez van.

Az istennek se akar összejönni a héten megint a blogírás...

Annyi a munka, hogy ki se látszunk belőle. Közben számítógépet építek a barátnőm nagymamaájának, hivatalba rohangálok, heggesztem a benti hardvereket, mert az elmúlás szele erősen megcsapta őket, gyártom a posztokat a céges oldalra, próbálom összeszeszedni, hogy melyik barátommal mikor találkoztam utoljára és hogy mikor tudom beépíteni őket a napirendembe...

Közben a félkész írások meg ott porosodnak a vázlatok között...

Elnézését mindenkitől, igyekszem összekapargatni az életem cserépdarabkáit, de akárhogy is, ebben nem lehet a blog az első.

Ezt még az előző kampány alatt lőttem, de akkor kiment a fejemből, nem is tettem fel, de mivel ez szerintem nem vesztette el az aktualitását (jobban mondva inkább megint időszerűvé vált), jöhet ide:

(A nagyobb képért kattints!)

A lusták és a gyengén látók kedvéért álljon itt lényeg :P

Mindenkinek szép hétvégét és akinek van kedve tartson velem: ha a tököd tele van a rendszerrel és egyik "jelöltnek" nevezett díszmajomban sem látod a jövőt, akkor lehet újra élesíteni az érvénytelen szavazatokat.

Komolyan nem tudom, hogy létezik-e a metorológiánál elcseszettebb tudomány...

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem kevés időbe telik, amíg valakit hivatalosan is időjárás-szakértővé képeznek, így felmerül bennem a kérdés: érdemes?

Van egy ember, aki szeretne valami értelmes szakmát megtanulni, valami olyat, amiből nem képeznek évente többezret (helló, kommunikáció és médiatudomány szak...); van esze, ezért nem megy el valami ostoba büfészakra, kamatoztani akarja az addig megszerzett tudását és a képességeit; felmerül benne esetleg, hogy "ha majd nagy lesz", akkor valami olyan hivatást végezzen, ami a közt szolgálja.

Ehhez adott egy-egy intézmény, akik összeszedik ezeket a jobb-rosszabb képességű embereket; kipaszíroznak vagy belőlük, vagy az államból egy kisebb vagyont a képzésükre; vért izzadnak, tanár és diák egyaránt, mert az egyik tanítana (feltéve, hogy megvan a képessége hozzá...), a másik inkább "élne", bulizna, pénzt keresne, csajozna.

Aztán mi lesz? Végül 4-5, esetleg 6 év alatt a kezdő, mondjuk 100 csapatból 25-30 embert szélnek eresztenk a diplomájukkal, vélhetőleg kevés gyakorlati tudással (kövezzen meg aki akar, de VALÓDI tapasztalatot egy iskola sem ad).

És ezek elkezdenek jósolni.

Nem a bemondókra gondolok, azoknak a legtöbbször köze nincs a témához, csak beolvassák, amit a kezükbe nyomtak (kivételek a Vissy Károly típusú emberek, de gond azért velük is van bőven).

Mert ezek valóban jósok - méghozzá a szélhámos fajtából. Körülbelül olyan pontossággal tudják meghatározni a következő heti/napi/órás időjárást, mint a bazárokban kapható "indián meteorológus szerkezetnek" csúfolt, viccesnek szánt marhaság: ott az a koncepció, hogy ha a falapra szerelt kő nedves, akkor esik, ha száraz, akkor süt a nap, ha havas, akkor jön a fehér égi áldás és így tovább.

Na, körülbelül ennyit tudnak a hazai időjósaink is. Pl. a hétre mit ígértek? Kocsit akartam szereleni, pontosabban festeni, így tudnom kellett, hogy mire számíthatok. Szombat vasárnap esett, úgyhogy hétfőre is beígérték, keddre detto és azt állították, hogy szerdán lesz először és utoljára a héten napsütés. Ehhez képest a hét első két napján majd meggyulladtam az irodában, csapadéknak nyoma nem volt, szerdán meg végig lógott az eső lába... OK,  tényleg volt napsütés is, mentségükre szóljon, de délutánra felhő is annyi volt, hogy egy apró szeletet nem lehetett látni az égből, ráadásul a szél kishíján letépte az ember fejét.

Ez a mostani helyzet persze nem olyan gáz, inkább csak bosszantó. A "kedvenc" ilyen sztorim két évvel ezelőttről való: tervezgettük, hogy elmegyünk wake-boardozni, ráadásul kiderült, hogy Velencén a köteles pályán van kedvezményes tanuló időszak is, délelőtt. Abban biztosak voltunk, hogy hétvégén ez a néhány óra használhatatlan, mert mindenki arra játszik, hogy itt "olcsón" menjen pár kört - a profik is. Így maradt az az opció, hogy hétköznapra valahogy bezsúfoljuk, ergo szabadnapot vettem ki. Két nappal korábban a meteorológusok elkezdték szajkózni, hogy hiába van nyár, jönnek a jegesmedvék, be fog fagyni a seggünk, 30+ helyett mindeki számoljon 10 fokos átlaghőmérséklettel. Program legfújva, szabadnap úszott, mert visszacsinálni nem lehetett a dolgot. 

Nyilván mondanom sem kell, hogy a nyár egyik legmelegebb napja volt...

Rohadtul kiábrándító lehet, hogy valaki megtanul egy elvileg egzakt dolgot, aztán amikor elkezdi csinálni, akkor kisül, hogy marhára nem olyan egyszerű ez, mert bizony ez a köcsög valóság folyton beleugat. Innentől viszont azt nem értem, hogy minek vergődnek? Mondják meg nyugodtan, hogy "Valószínűsíthető, hogy esni/havazni/sütni fog a nap, de valójában alig van közünk a témához, úgyhogy senki ne vegye készpénznek, amit mondunk/írunk - majd a természet elrendezi, mindenki legyen felkészülve a lehetséges helyzetekre."

Zárásként, stílszerűen: derűs napot mindenkinek.

Ha ma sem lesz poszt, akkor immáron két hete döglött a blog.

Úgyhogy ezt elkerülendő: írok.

Valószínűleg igencsak csapongó leszek, mert az elmúlt két hét meglehetősen sok új dolgot hozott. Elsősorban lett egy olyan munkám, ahol az első naptól kezdve úgy néz rám a főnököm, mintha nem az alkalmazottja, de nem is a megbízottja, hanem egyenesen klónja lennék: a kezembe tette a teljes operatív irányítást, a pénzügyeket, a kiválasztást, a marketinget, meg ami csak jön. A pénz is rendben lesz reményeim szerint, bár az momentán képlékeny, mivel kaptam egy prémium-rendszert a nyakamba, ami az egyik oldalról motivál, a másik oldalról viszont kétségeket ébreszt...

Hogy hozzam a frankó őszi formámat, beteg vagyok. Úgyis "rég" volt már ilyen... igen sovány vigasz, de mindenki beteg körülöttem - barátok, tesó, szülők, nagyszülők - ergo ezúttal nem csak arról van szó hogy a szánalmas immunrendszerem adta be a kulcsot, mindenki dögrováson van.

Furcsa, de ilyen rövid idő után is már úgy érzem, hogy hiányzik a blogírás. Nem hittem volna, mikor belevágtam, hogy ilyen addiktív lesz, de így alakult. Mivel szeretném elkerülni a mostanihoz hasonló "üresjáratokat", valószínűleg át fogok állni a rövidebb, de sűrűbb posztok írására. Az biztos, hogy "eltwitteresedni" nem fogok, nekem két mondat ritkán elég ahhoz, hogy elmondjam, hogy mi is van - viszont hatékonyabb lesz, ha visszaveszek a hosszból, mert sokszor azon bukik el az írás, hogy belefogok, írok vagy 3 oldalt, majd mivel nincs időm tisztességgel lezárni, napokig csúszik, míg végül totál tárgytalánná válik.

Van is egy-két dolog már a fejemben, meg a vázlatok között... úgyhogy jövök, rettegjen mindenki.

Kb. fél órája értünk haza, a busz kitérőt tett még Veszprém és Székesfehérvár felé - következő bejegyzésként lesz egy hosszabb-rövidebb beszámoló az útról, ha magamhoz tértem.

Kicsit más téma, de még idefér: az istennek nem tudtam rájönni először, hogy miért volt pénteken kiemelkedő mennyiségű látogató, de végül a statisztikákból kihámoztam, hogy a Modorosról volt egy rakás átkattintás - ugyanis kitették a pár hete beküldött írásomat :)

Ezúton is köszönöm az ottani szerző(k)nek, akit pedig érdekel, kattintson át!

A jó hír, hogy csak viszonylag rövid ideig, ugyanis...

Hogy, hogynem, tegnap este mégsem volt poszt.

Kezd ez nálam valami rossz karma lenni, mert ha megígérem, hogy írok, akkor az istennek se lesz belőle semmi, úgyhogy azt hiszem, hogy az ilyen elhamarkodott kijeltéseket mostantól hanyagolom.

Szóval hazajöttem. Az út jól sikerült, bár lefelé majdnem elmosott minket autóstól az eső: az érdi Tesco előtt majszolva a még meleg sajtos kiflit, a pár kilométerre csattogó villámok egészen szépen néztek ki, de ugyan ez testközelből már nem volt vicces. Úgy húsz percet álltunk egy felüljáró alatt vészvilligóval az útszélen, mert cirka 20 liter/másodperc mennyiségben ömlött az esővíz a szélvédőn, ami az ablaktörlőket kifektette. Szerencsére jó döntést hoztam: megunva a dolgot egy bő negyed óra múlva mégis továbbmentem, Velence előtt már nem hogy nem esett, az út is száraz volt.

Az útról jut eszembe: a Toyotával mentem, ami ugye azt jelenti, hogy  kész lett a kocsi. Eddig a motor erős volt - most ijesztő. Inkább nem akarok belegondolni, hogy mit tudott ez az autó, amikor lejött a gyártósorrol, minden esetre Karesz kitett magáért és a végeredmény szerintem megközelíti azt az állapotot amilyen vadiúj állapotában volt a motor. Nem kevés pénz maradt ott végül (100.000 meg az apró), de két dolgot ehhez hozzá kell tenni: egyrészt maximálisan elégedett vagyok az elvégzett javítással, másrészt annyi alkatrész - benzintank, szintmérő, első-hátsó üzemanyagszűrő, 4 injektor, injektor-híd, stb. - ment bele az autóba, hogy ennyiért ajándéknak tűnik.

Egy dolog volt ami kisse beárnyékolta a hetet: valami trutymó elakadt a nyaraló szennyvízcsövében, nem ment le a víz a mosogatóból, de legalább cserébe jött fel belőle dögszag. Úgyhogy szombaton még szétvertük a követ a konyhában, savaztunk (nem átvitt értelemben, hanem szó szerint), kézi csőgörényeztünk, majd végül egy 20 bar-os kompresszorral sikerült egy akkora lukat robbantanunk a dugulásba, hogy lassan ugyan, de átcsordogált a víz. Öröm az ürömben, hogy a fürdőszobák külön hálózaton vannak, így akkor se lett volna tragédia, ha a mosogatók kispadra kerülnek: így is volt tányér+evőeszköz mosogatás a csapban, mert kedden újra visszajött a szennyvíz és megint lehetett a kompresszorral bohóckodni.

Az időre nem panaszkodhattunk, egyedül vasárnap gyengélkedett még egy kicsit, de utána eszméletlen napsütés és kánikula volt. Meglepő módon a brutális napsütés ellenére sem égtem hamuvá, úgyhogy idén már nem néznek talán sanyarú sorsú informatikusnak vagy irodaszolgának (Pedig... :P ).

Idén is megvoltak a kötelező ordasnagy zabálások: számszerint 16 darab gigapizzát sütöttünk a kerti kemencében, illetve 6 kiló grillhús vándolrolt az örök vadászmezőkre pénteken :)

Közben munkaügyben is megint zajlanak az események és persze hozom megint a papírformát: háromkörös interjú (ami ugye esetemben elpazarolt szabadnapot jelent, hiszen nyilván munkaidőben vannak) próbamunka, sok-sok ígérgetés, majd megtudom, hogy megnyertem a pályázatot, méghozzá testhosszal, csaképpen...

... most ezt a munkát odaadták az eddigi asszisztensnek, mert az elnökség úgy gondolja, hogy most itten költségcsökkentés van mindenhol, akkor ők is... és ez aztán nagyon rafinált megoldás, mert így egy ember csinálja meg az eddig kettőre rábízott melót, negyedannyiért. Igaz persze, hogy az asszisztens eddig 4 órában volt, mert az egyetemet még nem fejezte be és a munka zömét a másik hölgy vitte, de ez nem baj. Azon persze lehetett nyekeregni, hogy én nem dolgozom elég ideje főállásban, ergo nincs elég tapasztalatom... 

A dolognak annyi pozitív hozadéka van, hogy a fejvadász aki nem első alkalommal vitt ilyen helyekre rájött, hogy lát benn fantáziát, mint saját alkalmazottja, úgyhogy lehet lesz mégis másik munkám. Egyelőre a financiális dolgokon nyüglődök még, illetve próbálom valahogy a tegnapi 2 órás beszélgetésünkből leszűrni, hogy miről is szólna majd nekem ez a meló. Persze mindeközben azt is tudom, hogy amikor a főnököm méltóztatik majd befáradni és megint elővesz egy egyórás kiselőadásra valami mondvacsinánált baromság miatt, akkor tuti meglesz az a kezdőlökés, ami kiröpít innen, át az új helyre...

Ma visszahúzok a Balatonra "hosszúhétvégézni", úgyhogy lesz időm átgondolni a dolgokat, sőt még lehet a vázlatban lévő posztokra is jut egy kis időm.

Tehát mint feljebb írtam: eztán nem ígérek semmit, max. annyit, hogy majd jövök.

... hazajöttem.

Az eddigi két nap alapján kár volt....

Este lesz végre egy kis nyugtom, akkor lesz egy hosszabb normális hosszúságú poszt, nem csak egy ilyen ideböfögés. Gyűlt szépen anyag, úgyhogy kis szerencsével holnap-holnapután szintén megkapja mindenki a betévű falat KFV-t.

Valószínűleg többek fogják úgy gondolni, hogy a blogon nem áll elő különösebben új helyzet, ha azt mondom, hogy most egy hétig tuti nem lesz poszt - volt már ilyen.

Ezúttal az a drámaian egyszerű ok, hogy nyaralni megyek (végre) egy hétre és "olyan nomád körülmények" között leszek, hogy se net, se számítógép.

Erre szintén azt tudom mondani, hogy: VÉGRE. Unom már a monitort bámulni.

Hogy a szünet okozta mérhetetlen űrt (piha!) ki tudjátok valamivel tölteni, javaslom a Privates című őrület letöltését, két okból:

1. Zseniális

2. Ingyenes :)

Jó szórakozást, jó kikapcsolódást mindenkinek!

Üdv: KFV

Tegnap szerelőhöz vittem a kocsit. Mint arról korábban már írtam, egy elég trükkös benzin-gáz rendszer dolgozik benne, amiből az előbbi az elmúlt egy évben nem igazán remekelt - konkrétan egy csepp benzin nem jutott a motorba, tehát csak gázról járattam az autót, ami nem lenne különösebb gond, ha nem terhelné meg marhára a rendszert, hiszen most épp 171 forint egy liter gáz, a 330-345 forintos Pest megyei árakhoz képest.

Viszont felújították az egyik főutat Zuglóban. Ez önmagában megint nem lenne gond, ha a felmart aszfaltban otthagyott csatornákat körbetáblázták volna és így nem ugratok az egyik megbúvó fedélen egy akkorát, hogy a landolásnál széttörjön a kipufogóm. Persze bukkanó volt, tábla nem, így most van egy lyukas flexibilis csőszakaszom, meg egy oroszlánüvöltés hangjával vetekedő kocsim.

Nem baj, majd meghegesztik, befoltozzák, ez legyen a legnagyobb probléma az életemben - gondoltam én. A szerelő valóban rávágta egyből, hogy ez nem egy hosszadalmas munka, viszont az is tuti, hogy a kocsiba addig bele nem nyúlnak, amíg egy csepp gáz is lötyög a csövekben és/vagy a tartályban. Én nem értek a dologhoz, de azt gondolnám, hogy ilyen esetben lekapják a csövet és egy padon meghegesztik, majd a kész darab megy vissza a helyére - ezek szerint túl egyszerűnek hittem, csak helyben szerelhető, azt meg tényleg nem várhatom el, hogy megpróbálják, aztán szerelőstül-hegesztőstül-autóstul robbanjon fel az egész szerviz.

Tehát a lyukas kipufogót csak úgy javítják, ha nincs gáz az autóban, viszont gáz nélkül meg max. odavontatni tudom, hiszen benzinről nem megy... így kereshettem Toyota-szervizest, aki kezd valamit a benzin-rendszerrel.

Nos, ilyen nincs Budapesten. Vagyis van márkaszerviz több is, de ők úgy állnak a dologhoz, hogy amibe LPG-s cuccot építettek, az többé nem is Toyota, még az udvarra sem állhatok be vele. Innentől indult a vadászat, hogy kihez vigyem, mert a megbízható szerelő tapasztalataim alapján alig van ebben a szerencsétlen városban (és környékén). Végül egy olyan srác mellett dönöttem, aki egyszer már csinált egy komplett hengerfej+tömítés cserét a kocsin, ami azóta is kifogástalanul működik. Nem volt olcsó, viszont a munkájáért tűzbe tette a kezét és az összes kiszerelt alkatrészt letette az orrom elé, a szerelést pedig fotódokumentáció mellett végezte.

Egyetlen kényelmetlenség volt vele kapcsolatban, méghozzá az, hogy Üllőn van a műhelye - annak is a távolabbi végén. Más megoldás nem lévén tegnap mégis elmentem hozzá munka után, rendes volt, még hat után is várt rám, hogy átvegye az autót.

A kaland ekkor vette kezdetét. Elmondtam Karesznak, hogy mi a gond a kocsival, ő feljegyzett mindent, aztán mikor elköszöntünk, még előzékenyen megkérdezte, hogy jön-e értem valaki, vagy kivigyenek-e esetleg a vasútállomásra. Mondtam, jó nekem a busz is, ha nincs messze a megállója. Jött egyből az infó, kimegyek az udvarból, dobok egy jobbost és egy perces sétával már ott is vagyok.

Valóban, ott virított a megállótábla, volt még egy minimális árnyékot adó fülke is. Nézegettem a menetrendet, láttam, hogy 18:15 a következő járat, még volt 3 perc, addig behúzódtam a napról, hogy ne égjek pecsenyévé.

Már 20 perc is eltelt, de a busz sehol. Újra csekkoltam a táblát, de jól olvastam, viszont jönni meg csak nem akart semmi. Adtam még 10 percet a dolognak, mert elvileg 18:43-ra is be volt írva egy busz. 

Ja. Tanítási időszakban! Magyarul a negyed hetes buszt buktam, a következőt meg találjátok ki, hogy mikor jött volna: 19:45-kor. Azt persze ember meg nem magyarázza nekem, hogy egy esti buszt hol befolyásol az, hogy van-e épp suli vagy sem, de ez mindegy is, a lényeg, hogy több mint másfél órát dekkolhattam volna Üllőn, arra várva, hogy esetleg jön egy busz, hacsak nem járok azzal is úgy, mint a negyed hétre hazudott járattal.

GPS elő, megkerestem rajta a vasutat és tudomásul véve, hogy másfél kilóméter séta vár rám a 40 fokban, nekiindultam.

Rövid túrázásom közben gondolkodtam el azon, hogy vajon mi viszi rá az embereket, hogy az aglomerációba költözzenek? Rögtön volt két dolog, ami igazolta őket: egyrészt a mérhetetlen csönd, amit legfejjebb egy-egy kutya ugatása (vagy a mindenhonnan kiirthatatlan, tapló kölykök visitó robógóhangja) vert fel, másrészt a hihetetlen ingatlanárak. OK, nem mondom, hogy 16-17 millió forint kevés pénz, de ha azt nézem, hogy ennyibe kerül a budapesti, nem túl nagy panellakásunk, és ennyiért Üllőn kapnék egy nem kicsi, kertes házat, ahol az áramellátás jelentős része megoldott napelemekkel (!!!), akkor máris egészen máshogy fest a kép.

Miközben a nem létező millióim hatékonyabb felhasználásán tűnődtem, odaértem az állomásra, ahol festőien szürreális kép fogadott: aranyló naplementébe burkolózó vörösesbarna kőből rakott peronok, a forróságtól remegő párás végtelenbe vesző sínpárokkal; emberek sehol csak, néhány árva esőfülke és pad, amelyekhez csupán hosszúra nyúlt koraesti árnyékuk szegődött társul.

Meg én.

Mindez nem bizonyult jó előjelnek. Pár perc várakozás után jött egy vonat: megörültem a távolban feltűnő mozdonynak, összeszedtem a cuccaim a padról, ahol ületem, majd a peron széléhez álltam - na, itt estem majdnem seggre, amikor a megváltóként várt vonat lassítás nélkül elzúgott mellettem a maga párszáz tonnájával és az általa keltett menetszél hátralökött.

- Szia, figyelj, mikor indul leközelebb Üllőről vonat a Kökire? - kérdeztem pár perccel később a barátnőmtől a telefonban.

- Várj, mindjárt mondom, nézem Elvirán -  jött a válasz - Hmm... 19:43, de húsz perc alatt itt van. Az jó?

Itt döntöttem úgy, hogy soha nem költözöm az aglomerációba... vártam több mint fél órát egy szellembuszra, majd mivel nem akartam további 75 percet várni a következő "ki-tudja-hogy-jön-e" járatra, kutyagoltam fél órát a vasúthoz, ahol azzal kell szembesülnöm, hogy ugyan úgy kotlanom kell még 45-60 percet, mert Üllő a vonatmenetrendben is csak széljegyzetként kerül be... mindezt egy városi rangon lévő, 10.000-nél nagyobb lélekszámú településen!

És gyanítom, hogy ez más peremfaluban-városban sincs másképp: ha nincs autód, ne közlekedj, dögölj meg. Járhatsz mondjuk még bringával: potom 80 km egy Nyugati Pályaudvar-Üllő oda-vissza út.

Vagy várj a tömegközlekedésre.

Én legközelebb akkor fogok, ha diótörővel szorongatják a golyóimat.

Update: Besze Sándor és az egész töketlen társasága kösse fel magát az első lámpavasra, az össszes szaros diplomájával meg nyelvvizsgájával együtt! Ők azok a tündéri pofák, akik Érden, a Rózsa u. 5. szám alatt kóklerkednek, aranyáron (lásd még: injektor.hu) és nagy mellénnyel hirdetik, hogy micsoda képzett szakemberek. Valamint ők azok, akik egy 120 ezer forintos javítás után, úgy, hogy a hiba ami miatt az autót elvittem hozzájuk ugyan úgy jelen van, csak széttárják a kezüket és azzal jönnek, hogy "hát igen, még kellene ilyen meg olyan alkatrész és akkor jó lenne". Ők azok a sötét parasztok, akiknek hülye fejjel megfogadtam a tanácsát, aminek következtében szétment az AC-pumpám, a benzintartályom, a szintmérőm és még ki tudja mi minden a motorban - ezzel a hírrel hívott ugyanis Karesz.

Köszönöm hát még egyszer azt a két évvel ezelőtti mocskos lehúzást és hazudozást, amit eljátszottatok, köcsögök! Remélem, hogy szerencsétlen üllői forma tud valamit kezdeni az autóval és nem kell visszamennem hozzátok szétrúgni a retkes valagatokat!

MINDENKI KERÜLJE ŐKET MESSZIRŐL!!!

A jó ég tudja, hogy miért, de vannak olyan emberek, akik különös fontosságot tulajdonítanak az álmaiknak - többek között én is.

Ha ez szóba kerül, akkor az engem ismerők kétkedő pillantásokat vetnek rám, mert az amúgy ultra-materialista, "álljunk két lábbal a valóság talaján"-mentalitásommal nem tűnik összeegyeztethetőnek a dolog. Néha saját magam számára is zavarbaejtő a helyzet, mivel tényleg az a "földhözragadt" típus vagyok, aki mindenre magyarázatot keres, aki folyton a "miért?"-en kattog - ehhez képest a szabadidőmben fantasy-vel mosom az agyam, szerepjátékokkal ütöm el az időm...

... és órákat tudok azon tűnődni, hogy mit és miért álmodtam.

Életem első pszichológia esszéjét ebben a témában írtam, így a tudományos magyarázattal tisztában vagyok. Az álmok az alvás úgynevezett REM (rapid eye movement) szakaszában jelentkeznek, ilyenkor jellegzetes, rángó mozgás figyelhető meg a szemhéjon, amelyet a szemgolyó koordinálatlan, öntudatlan mozgása okoz: ekkor zajlik az új, megtanult dolgok eltárolása (pl. vizsgára bemagolt anyag), az úgynevezett bevésődés és a régi-új tudattartalmak (napközben látott emberek, események, helyszínek ) rendezése az agyban.

Mindez viszont nekem nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont azt (ma pl. hogy egy vízicsúszdával kombinált hullámvasúton siklok lefele teljesen felöltözve :)) álmodtam amit és miért tudok álmomban olyan dolgokat átélni, amiről semminemű tapasztalatom nincs (pl. hogy milyen érzés fejjel az aszfaltba vágódni 5-10 emelet magasságból, vagy éppen lőtt sebet szerezni).

Nem állítom, hogy a most megjelent Eredet (Inception) című Nolan-film bármelyik fent feltett kérdésre választ adna, de ahogy Brandon Sanderson Elantris című könyve új megközelítésben tudta bemutatni az élőhalott témát, úgy ez a mozi is képes volt arra, hogy a virtuális valóságok egy új arcát mutassa meg - jelen esetben az álmokét.

A történetet nem részletezném, mert nem nagyon lehet a poénok lelövése nélkül sokat beszélni róla - meg nem is érdemes, nézni kell inkább. Amit kiemelnék, a film lezárásának megoldása.

Sokszor vagyok vele úgy, hogy egy-egy film vége túl szirupos lett, mert az egységsugarú néző lelki világa nem bírna el egy sötétebb befejezést és esetleg ez csorbítaná az alkotás népszerűsűgét (Lásd pl. A Gyűrűk Ura: aki olvasta a könyvet, az tudja jól, hogy a történet vége korántsem ilyen rózsaszín habcsókfelhős tündérmese, csak éppen Peter Jackson "elcsalta" az eredeti dekadens, depresszív zárást). Ebből szokott az lenni, hogy meglehetősen kevés esetben érzem úgy, hogy magam is így vartam volna el a szálakat. Az ilyen ritka esetek egyike volt a például a Dogville, ahol tökéletes pontossággal az történt a film végén a szereplőkkel, amit kívántam, de mivel egy meglehetősen nehezen emészthető, nem éppen közönségfilm-kategóriába sorolható műről van szó, ezt semmiképpen nem venném általánosnak.

Christopher Nolan szerintem pont ezzel alkotott igazán zseniálisat: összehozott egy jó alapötletből egy érdekes, fikfikás science fiction-t, méghozzá pazar színészgárdával (ilyenkor tudom azt mondani, hogy jó, hogy DiCaprio-t nem tartották meg a Titanic-hoz hasonló nyáltengerekben, hanem komoly szerepeket rábíztak) és olyan utolsó képsorral zárta a filmet, ahol a nézőre bízza, hogy eldöntse, totális happy end-del zárul a történet, vagy keserédes álboldogsággal. Én az apró utalásokból az utóbbit vártam és köszönhetően ennek a rendezői megoldásnak teljesen elégedetten távoztam a vetítésről.

Amit még érdemes megemlíteni: a látványvilág valami elképesztő, tökéletesen adja vissza az álmok szürrealitását, de mégis mentes az öncélú CGI-villogástól. Az akciójelenetek mennyisége is abszolút emészthető, a 2 és fél órás film végig pörgő ritmusú, nincsenek üresjáratok. Nekem egyedül az első 10-20 perc volt kissé kusza, elsőre nem volt egyértelmű, hogy miért turkálnak a későbbi megbízójuk álmaiban az extraktorok - aztán ez is nagyjából világossá vált, de szerintem itt elfért volna még 3-4 perc magyarázat.

Az Eredetet sokan a Mátrixhoz hasonlítják, de szerintem az utóbbi a nagyszerű első részt követően pont a már emlegetett öncélúságba fulladt: a második rész még érdekes volt a "programok mint személyek" elem behozásával, de a harmadik film a Dragon Ball-os levegőharccal és a gépágyús óriásrobotokkal szerintem egy szimpla akciófilmmé silányult, némi megváltó- és Jézus-szimbólummal (fölöslegesen) nyakonöntve. Nolan filmjét, ha már hasonlítani akarom valamihez, akkor az a 13. emelet és az Sejt című darabok. Az előbbiből a képzelt valóságok többszintűsége, míg az utóbbiból képzelet és az álmok határtalan, szürreális képe köszön vissza (Amúgy a Jennifer Lopez főszereplésével készült második film egyéb vonatkozásaiban meg se közelítik se az Eredetet, se a 13. emeletet, egy elég gusztstalan, trancsírozós, thriller-horror egyveleg.).

Értékelés: 10/9,5

De csak azért mert tökéletes film nincs :)

Az előző poszt végén ígértem, hogy valami vidámabb következik, hát íme. Előrevetítem, lehet lesz olyan, akinek még így is sírni támad majd kedve, ha meglátja.

Néhány nappal ezelőtt a főnököm és ejtőernyős barátnője két pizzával állítottak be reggel az irodába: az előző este rendelt kaja maradékát hozták, tízórai-uzsonna gyanánt. A kajával kapcsolatos rész itt le is zárul, mert az igazán érdekes nem a doboz tartalma, hanem maga a csomagolás volt.

A nagyobb képért kattintsatok, érdemes.

Bámulatos metafora, ezernyi finom kis utalással: Trianon-évforduló, fogyó, szétszaggatott pizza, ordenáré angyalkás címer odaokádva az egész kompozíció fölé, aminek az inkább szánnivalóan rühejes, mint hazafias szöveg ad keretet...

Az igazi finomságok persze itt is a részletekben rejlenek:

Van itt minden, "Igazságot Magyarországnak!", ugyanez (?) a szittyáknak rovásírással, plusz még dzsásztiszforhángöri felirat is. Biztos ugyan arra gondolt mint én. Mondjuk arra nem biztos, hogy tudna magyarázatot adni, hogy milyen nemzetközi célközönségnek szánta az angol fordítást: Észak-Amerikába disszidált, magyarul már nem beszélő vendégek adnák a törzsközönséget? Esetleg a betérő köcsög turista is tudja meg, hogy mi az ábra? Vagy csak a tulaj ennyire tökös gyerek, és itt most jól megmutatta, hogy nem csak szittyául perfekt, de világnyelven is tud szólni?

Igen, a háttérben egy éppen kiemelt pizzaszelet látható, amin nyúlik az olvadt sajt - mintha az addict-on látott ételfotós videóból vették volna ki. A termékfotósok ölnének egy ilyen képért.

Sajnos nem sikerült megtudnom, hogy pontosan hol lehet ilyen gyönyörű műalkotással ékített dobozt kapni: valahol a Váci úton van a pizzéria, Újpest felé. A dologgal kapcsolatban engem az gondolkodtatott el leginkább, hogy ha ő komolyan gondolja a Nagy-Magyarország dolgot, az újraegyesítést, ha szívén viseli a határontúliak sorsát, akkor nem derogáló-e mindezt felnyomni egy szaros ételdobozra, címerrel ölelkező puttókkal, olvadt-nyúlós sajtos pizza-háttérrel? Szerintem az is meglehetősen kínos, amikor valaki a kocsi hátuljára nyal fel egy árpádsávos-nagymagyarországos matricát, de az, hogy idáig alázzunk egy teljes gondolatvilágot...

Amúgy meg egy ősmagyar miért is nem nyereg alatt puhított húst szállít ki a hitvány  talján tészta helyett?! :D

Na, jó hétvégét mindenkinek, én holnap megyek, szétlövetem magam egy paintball pályán, aztán grill-partyzunk - feltéve, hogy nem mossa el az eső :P

Rendnek kell lenni

Gárda-demonstráció, melegfelvonulás: minek köszönhető, hogy a rendőrség képes botránymentesen is végezni a dolgát? Hogyan tudja biztosítani hosszú távon is a kormány által ígért közbiztonságot az új főkapitány? Az újonnan kinevezett országos rendőr-főkapitány, Hatala József elsőként a Kontrasztnak nyilatkozik.

 

Aktív külpolitika

Passzív szemlélőből aktív szereplője lett két hónap alatt Magyarország az európai külpolitikának. Mit örökölt elődjétől a külügyi tárca új vezetése? Milyen fogadtatásban részesült külföldön az Orbán-kormány 29 pontos akcióterve? Lehet-e érdemben tárgyalni az új szlovák kormánnyal? A stúdióban Martonyi János külügyminiszter.

Azt hinné az ember, hogy három nap pihenés a kánikulától kicsit odébb, a Balaton partján talán segít egyenesbe hozni a dolgokat: nem izgat, hogy úgy folyik a fejemről a veríték a képembe, mintha a zuhany alatt állnék, hiszen egy ugrás és ott a víz; nem kell hallgatnom, hogy valaki az éjfél közeledtélvel épp a maga zenei ízlésének hódol - legyen az techno, pop, rock, metal, r'n'b, folk, akármi - mert a legerősebb zaj közel s távol a békakuruttyolás; nem bosszant, hogy a főnököm már csütörtökön lelécel, megkezdve a hétvégézést, mert végre egyszer én is szabira megyek és legalább három napig nem kell hallgatnom a siránkozását és a csesztetéseit.

Azt hinné az ember. És részben nem is téved.

Csak éppen elég hozzá néhány fatökű és a magyar média közreműködése, hogy az ember vérnyomása az egekbe szálljon és néhány pillanat alatt a feledésbe merüljön a nyugodt, zavartalan pihenés emléke.

Apám TV-függő. Én legalábbis így definiálom azt,

1. aki TV-t telepít a nappaliba, a hálószobába és az étkezőbe egyaránt,
2. aki a felsorolt hátom készüléket egyszerre működteti, de három tetszőleges műsor megy rajtuk,
3. akinél a három tetszőleges műsor kombinációja lehet akár horror-híradó-idegen nyelvű kisebbségi műsor is,
4. akinek olymindegy, hogy mi megy, csak zaj legyen, lehetőleg a lakásba belépés első pillanatától kezdve,
5. aki a felsorolt helyiségeken túl bevezeti a fürdőszobába a TV hangját, majd később egy kis kézi képernyőn a képet is,
6. aki más családtagok számára is a legidelisabb ajándéknek egy TV-t tart, pl. édesanyámnak a konyhába.

Ha a dolog nem szorul további magyarázatra, akkor elmondom, hogy hogy is jön ez ide: édesapám, a TV-függő, hazaérkezünkkor első és legfontosabb teendőként benyomta a TV-t. Nyilván a hegynyi cucc elpakolása, vagy egy alapos szellőztetés alacsonyabb prioritást élvez, hiszen a legfontosabb, hogy kielégítse végtelen információéhségét - végülis már legalább 3 órája - mióta a nyaralóban az indulás előtti utolsó 2 percben ki nem kapcsolta az ottani TV-t - nem tudja, hogy mi minden történt a világban. A temérdek húsbavágóan fontos műsor között kapcsolgatva végül a HírTV-n állt meg.

No, onnan van a fenti két szösszenet.  

Nem teljes fél óra alatt négyszer ment le a Kontraszt című műsor promója, ahol többek között ezzel a két témával készültek foglalkozni. Ennyi ismétlés után az ember ha akar, akkor sem tudja elkerülni, hogy egy-egy mondat megragadjon az agyában.

Így jártam én is, egyre gyűltek a kérdőjelek...

Mi a lószar? Botránymentes rendőrségi intézkedés? Hol, mikor? Hetven (vagy ízlés szerint negyven, attól függ, ki mondja) ember előállítása a smafu? Ha Pintér Sándor vagy Hatala József szavára kerül elő a könnygáz, az máris rózsavíz? És úgy egyáltalán, ahol náci-wannabe kopaszok a magyarság mögé bújva erőszakszervet csinálnak, majd a feloszlatás követően jószerivel ugyan úgy, ugyan azon a néven tovább működnek, ott hol van a közbiztonság és a jogállam?

Emlékszem, hogy hogyan lett - egyébként jogosan - a közröhej tárgya a pannonpumázás. Egyszerűen vérciki volt a térségben utolsóként kullogó országunkat a távolkeleti Kistigrisek analógiáját követve így becézgetni és ezt szerintem végül minden épeszű ember belátta, pláne, amikor ezredszer álíltották pellengérre a dolgot. Emlékszem, hogy miként harsogta a HírTV akkor, hogy az ilyen szövegek nem többek porhintésnél, alaptalan túlzások, szépítgetések, csúsztatások.

Nem mondom, nyilván egyszerűbb volt nyíltan jobboldali FIDESZ-KDNP szócsőként felturbózbva előadni az előző kormányok ordasnagy, tetű dolgait (közben meg ilyeneket hazudni fapofával, mint pl. "Független és tárgyilagos híreket közlő, kiegyensúlyozott vita-, háttér- és elemző műsorokat kínáló vállalkozásunk egyedülálló a magyar televíziós piacon."), mint a mostani, nem éppen mesébe illő napi dolgokat szépen előadni. Sokat tűnődtem is rajta, hogy mi lesz most nyolc év után a szoclib seggekben derékig elmerülő újságírókkal és a téma nélkül maradó ellenzéki firkászokkal. Az utóbbira megkaptam a választ: abba a naív hitbe ringattam magam, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt a HírTV kicsit megszelidül és elkezd valóban közelíteni az objektivitás felé - hát egy nagy lószart. A propaganda-verkli tízszeresre kapcsot, durvábban pörög a demagóg-kerék, mint valaha.

Úgyhogy lehet aktív külpolitikával villogni! Mert a Nyugat foglalkozik velünk! Ja, hogy elsősorban azért, mert pöcsméregető versenyt kezdett az ország vezetője a szomszédos EU-tagállammal? Hogy azzal lettünk kinn címlaposak, hogy a nemzetközi elemzők a porba alázzák a kisebbségi komplexusukat falra ragasztott nyilatkozatokkal csillapítani igyekvő kormánytagokat? Aktívak lettünk valóban: felrúgnánk a Nemzetközi Valutalappal a kísírt megállapodást, mert megint túlígérte magát a hatalomra került rezsim, lapot akarunk osztani az EU-nak, mert szerintünk nem lenne jó, ha annyi lenne a hiánycél, amennyit közgazdászok serege kigondolt...

Kedves Újságírók, Szerkesztők, Médiaguruk!

Vegyétek már észre, hogy nem csak egységsugarú választópolgárok ülnek ebben a tetves országban, akik minden gondolkodás nélkül benyelik a sztaniolba csomagolt kamu dumákat. Vegyétek észre, hogy a szépítgetés, az önfényezés hamarabb válik visszataszítóvá, mint a hazudozás maga.

Mert a szar az porcukorral meghintve is csak szar marad. Viszont így még sokkal kellemetlenebb, amikor ez csak az első falat után válik világossá mindenkinek...

Holnap inkább írok valami vidámabbról. Remélem.

[...] Magazinunkat  minden magyarországi golfpályán és driving rangen megtalálható, ingyenesen teritjük, s pluszban még 130 helyen az országban wellness hotelekben, luxus éttermekben, autó szalonokban stb. A gazdagok olvassák, negyedévente 12 ezer olvasónk van lapszámonként. Ehhez jön még pluszban a netes... [...]

XY
igazgató-főszerkesztő

Ez egy hivatalos ajánlattételből származik, ma kaptam. Mindig öröm ilyet olvasni, be tudja aranyozni a napomat. Ha valakinek nem nyilvánvaló, hogy mi a gondom az Igazgató-főszereksztő Úr tollából származó levéllel, akkor olvassa el a lenti részletezést.

1. Magazinunkat - megtalálható. Az alany-állítmány-tárgy és egyebek egyeztetése ebben a pozícióban tényleg luxus-tudás. Én sem terhelném ezzel az agyam, helyette tényleg fontosabb tudni, hogy mondjuk éppen hol tart a dollár-arany árfolyam.

2. driving rangen. Tegyük fel, hogy az olvasó tudja, hogy mi az a driving range (nem tudja). Tegyük fel, hogy nem tudja, ezért leírom magyarul: elütő. Ekkor sem fogja tudni persze, de legalább adtam neki valami közelebbi támpontot, ha a Google-ban rákeres. Sőt, még az az előnye is meglenne a dolognak, hogy nem cseszem el a ragozást, mert ez így tuti nem jó, ugyanis az idegen szavak és a magyar ragok találkozására vonatkozó nyelvtani szabály szerint ez "driving range-dzsen" lenne. 

3. teritjük. Ott kezdődik a dolog, hogy hosszú "í" - mivel a levél szerzője következetesen röviddel írja, úgy hiszem, ő azt gondolja, hogy így helyes (vagy szegény szerencsétlennek nem futotta magyar ékezetes billentyűzetre és nem találta a megfelelő karaktert). Aztán gondolkodjun el egy kicsit azon, hogy mit szokás teríteni, milyen szövegkörnyezetben fordul elő ez a kifejezés - hogy nem prémium magazinoknál, arra a nyakamat teszem. Esetleg a Budapesti Piacot terítik, de inkább a különböző drogokat szokás...

4. A gazdagok olvassák. OK, egyértelmű, hogy pontosan ezt takarja az "AB státuszú", meg a "magas jövedelmű" kifejezés is, amit egy ilyen anyagban az épeszűbbek írni szoktak, de talán nem véletlen, hogy eufemizmussal élnek - legalábbis így nekem akárhányszor olvasom, nagyfejű, zsírosképű, kopasz sertések ugranak be, akik a kilós arany-pecsétgyűrűs, pörköltszaftos kezükkel lapozgatják az újságot (és csak a képeket nézegetik).

5. pluszban. Ez a beszélt nyelvben tökéletesen elfér, egy kötetlenebb, régre visszanyúló kapcsolatnál úgyszintén. De egy bemutatkozó levélben, ahol arról akarok meggyőzni valakit, hogy gyere, fizess x-százezer forintot mert ez aztán exkluzív és prémium, ilyet írni?! Na, neeee...

Ezer helyről hallottam már, hogy nem feltétlenül az a jó vezető, aki mindenhez ért, hanem aki ügyes emberekkel veszi körül magát, akik zseniálisan elvégzik a rájuk kiszabott feladatot. Igazgató-főszerkesző Úr! Ha maga - magas pozíciója ellenére is - csak egy felvakarodott, írástudatlan proli, akkor legyen már szíves az ilyen anyagok megírását az újságnál dolgozó valamelyik, az írában tényleg jártas emberére rábízni!

Kiváltképp, hogy akkor nem végezné az első pár sor után a szemetesládában.

Komolyan nem értem, hogy miért mondja azt egy állásinterjún a felvételiztető pofa, hogy másnapra megszülik a végső választ, amikor több mint 10 nap alatt sem képesek rá! 

Panaszkodnak az ismerőseim, hogy milyen idegesek és feszültek az interjú előtt és alatt... legközelebb már rákérdezek, hogy utána ők mit éreznek, mert nekem ez tehetetlen várakozás ezerszer jobban szétszedi az idegeim.

Hallgassunk inkább zenét, az megnyugtat.

Asszem.

Ha meg nem, akkor vegyük úgy, hogy szélesedett a zenei műveltségünk és sikerült megismerni a power metal egyik legtökösebb bandáját az Avantasia-t.

Aztán aki akarja, még leülhet végigpörgetni a Cukiság Blogot.

Lassan szétolvadok az irodában, aminek két oka van: az egyik, hogy spórolás címszó alatt abban az irodai légtérben ahol vagyok (négy sorstársammal együtt), nem megy a klíma (a görény főnökömnél persze, aki egyedül ül egy 30 nm-es szobában a jegesmedvék is vacognának...). A másik, hogy hosszúszárú farmerben ücsörgök.

Mindkét dologgal azonos a gondom: az igazságtalanság. Igazi, suttyó, pofátlan dolog öt ember szemét kiszúrni azzal a szöveggel, hogy nagyon sok a költség, mindezt úgy, hogy csak saját magán nem spórol a fenti kijelentés gazdája. A tirpákság másik gyönyörű mementója pedig az, hogy cirka egy évvel ezelőtt, amikor ide jöttem dolgozni, megkérdeztem az ügyvezetőt, miután mindenben megállapodtunk, hogy van-e valamiféle dress-code érvényben: annyit mondott, hogy rövidnadrágban ne jöjjek, majd pár napra rá, az egy pénteken becsattogott vietnámi papucsban, rózsaszín-babakék csíkos pólóban és halászgatyában... A korábbi munkahelyemről is ki volt tiltva a short, de ott legalább a főnök is tartotta magát ehhez - ráadásul van annyi önkritikám, hogy csak indokolt esetben vennék fel inkább a hétvégére, mint munkanapra való ruhát.

Rühellem, amikor valaki a saját maga által meghatározott szabályokhoz nem tartja magát, kvázi jó példát mutatva. Mint marketing-vezető felfogom, hogy meg kell adnom a tiszteletet a partnereknek, akik tárgyalni jönnek, de amikor semmi ilyen nincs kilátásban, akkor egy pénteki casual day bele kellene, hogy férjen...

Mindenkinek. Nem csak a képmutató "nagyfőnöknek".

Közben ezzl a rövidgatya témával kapcsoaltban sikerült a múlt héten beleszaladnom egy naccerű posztba. Nem fogom linkelni a blogot, mert az általam szarnak gondolt dolgoknak nem fogok ingyen reklámot csinálni - a lényeg annyi, hogy egy, a kép alapján 50-60 éves nő, egy roppant igénytelenül összerakott lapon nagyban osztja az észt divat-fronton. Azt már ha megnyúznak, se mondom meg, hogy mi vitt az oldalra (valószínűleg index-címlapos volt, de ez önmagában még nem magyarázza meg, hogy miért kattintottam rá), minden esetre pár perc olvasgatás után komoly dilemma volt, hogy az az államat keresgéljem, vagy dugjam be a fejem egy vödör jégbe, hátha attól lemegy a vérnyomásom.

A kedves hölgy ugyanis elővett egy olyan kártyát, amivel minden, a sznobizmussal vegyes elitizmust a legkisebb mértékben is elítélő ember idegeit fel lehet húzni: a technika lényege, hogy végy egy jelenséget, azt tulajdonítsd A Magyaroknak, majd vágd rá azonnal a következő félmondatban, hogy "de bezzeg Európában máshol ez nem így van, hanem...".

A drága szerző posztjában azon szenveleg, hogy ez a sok, köcsög, proli magyar ez képes a városban rövidnadrágban megjelenni! Sőt, papuccsal súlyosbítja!

A Gyehenna tüzére mindet, tényleg...

Persze a szerző nem hagyja megoldás nélkül a kedves olvasókat, beborít a poszt végére 5-6 fotót például Brad Pitt-ről és Daniel Craig-ről - persze szigorúan forgatási képet, aminek annyi köze van a valósághoz, mint Bencsik Tamarának az apácákhoz. Aztán van ott még néhány kiragadott magazinfotó, hogy "OK, lehet rövidnadrágot felvenni, de akkor csak olyat, mint ami a képen van" és csak olyan összeállításban. Elmondom mi van a fotón: 20 éves modellsrácok, félnégerré barnulva, combközépig érő hófehér gatyában, csak hosszú ujjú felsőben (póló, pulóver, zakó, ing és ezek kombinációi felváltva), sportcipőben, makkos-surranóban, vagy éppen papucsban... Tehát pazarul megcélozza az utca átlagemberét... Emellett az írónak egy pillanat alatt sikerül akkora segget csinálni a szájából, hogy az már párját ritkítja: a képek alapján a papucs akkor mégis ér? Vagy csak úgy, ha Dolce and Gabbana?

Mert az oldal legdöbbenetesebb képe azt sugalja, hogy természetesen csak a konzumidióták trendi cuccai lehetnek csak egy igazi európai polgár ruhatárában:

Én csak több nekifutás után tudtam túltenni magamat a fenti "alkotáson": egyrészt a rajta lévő cuccok nem tudom, hogy hol vannak párhuzamban a hölgy által elvárt elegáns , nyári ruhákkal, másrészt ki a tököm rakta ezt a szart így össze?! Azzal az inggel például ott a jobb oldalán mi történt? Durva volt a fehérítő, nem állta ki a szakítópróbát? Az óra és a mellény bevágása szintén arcpirítóan igénytelen, ami pláne gáz egy, az igényességet számonkérő bejegyzésben...

A megoldás felvázolása előtt előkerült a már emlegetett "bezzegezés" is: a szerző tőlünk nyugatabbra sosem tapasztalt ilyen blaszfémiát! Az olaszok, a franciák és a spanyolok nem ilyen balkáni ivadékok, ott nem jár ilyen szánalmas szerelésben senki az utcán, meg ügyet intézni...

Anyukám, egyszer próbálj meg nem csak a Párizsban, a Champs Elysées-n grasszálókból kiindulni; nézd meg egyszer egy madridi bikaviadal közönségét, hogy öltözik; Róma alatt ne csak a Vatikánt értsd...

Most komolyan: nyár van. Ha nem dolgozni megy az ember, ha nem olyan hivatalos ügyben jár, ahol lényeges az, hogy miben jelenik meg, akkor nem tetvesmód mindegy, hogy mi van rajta, ha a viselt ruha megfelel annak az elvárásnak, hogy tiszta és szalonképes?

Jó, speciel papucsot én sem hordok - de nem azért, mert az gáz utcára, hanem mert nem érzem kényelmesnek, ahogy a szanádolkat sem. És igen, vannak olyan emberek, akik nem az adottságaiknak megfelelő ruhát veszik fel, mert mondjuk kilátszik a V-nyakú pólóból a burjánzó mellszőrük, vagy kilóg a gatyából körben az úszógumijuk. De az ilyenen nem segít, ha Armani zakóba bújik, vagy Exit-gatyát vesz.

A jóízlést nem pénzért osztogatják...

... viszont nagyon egyszerű nagyképű, ostoba tanácsokat osztogatni úgy, hogy a valóságot csak egy erősen torzító, a normális átlagembereket 99%-ban kiszűrő szemüvegen keresztül nézi az ember...