Áll itt lejjebb egy poszt. Reboot.

Másfél éve hánytam ide a web-re és ma valahol jó, hogy el tudom olvasni, hogy mit éreztem azokban a napokban és egy kis képet kapok az akkori magamról.

Ugyanakkor nem indult újra lófasz sem, ami az itteni dolgaimat illeti. Visszagondolva, a körülöttem lévő valóságban annál inkább volt mozgás.

Nem érzem értelmét mindent felsorolni. 

Dióhéjban:

> volt egy új kapcsolatom, ami nem teljes egy év alatt becsődölt - ennek is immáron fél éve;

> volt egy munkám, ahonnan közel 2 év rabszolgalét után kivágtak - gazdasági okokra hivatkozva;

> kaptam rá pár napra egy új melót, ami nagyon nyugodt a korábbiakhoz képest, nem ugatnak bele a szakmai kérdésekbe és még jól meg is fizetnek - igaz, Debrecenig kell eljönnöm ezért minden héten, 3 napra, a többi otthoni munka. 

Valamivel több, mint 3 éve írtam az első bejegyzésemet, 2010 februárjában. 

Nem volt akkor nyugodt életem, ahogy most sincs minden rendben. Mégis, visszaolvasva azt kell, hogy mondjam, igazi frusztrált fasz voltam. 

Ha ma kezdenék bele egy új blogba, akkor azt hiszem, hogy az itt felhalmozott anyag jelentős része meg sem születne, ergo 1-2 értékes gondolatot leszámítva úgy törölném ki a bejegyzések nagyját, mint a huzat. 

De inkább nem teszem.

Ez is én voltam. Tanulságos látni, nemcsak azt, hogy mit gondoltam, hanem azt is, hogy hogyan jött ki belőlem. Néhol a sugárban hányáshoz hasonlatosan, és erre ziher, hogy sosem leszek büszke. "Gyöngyszem" (legalábbis nekem, ha már egyáltalán leírhat az ember ilyet saját magával kapcsolatban) legfeljebb a már emlegetett Reboot, meg ez itt. Van még egy-két vállalható poszt, de nem túl fényes az arány.

Most megint az újrakezdésen jár a fejem. 

A tavalyi év úgy jelenik meg előttem, mint valami ködös halucináció, mintha nem velem esett volna meg, hanem valaki más, elmesélt történetei lennének csupán. Egy intermezzo, egy átmenet az akkor és a mostani között.

Csak még ezzel a "mostani"-val is van baj. Nyomaszt az útkeresésem, hogy vannak dolgok, amiket akarok és nincs erőm, de sokkal inkább merszem megtenni, pedig csak a karomat kell kinyújtanom érte. Közben más dolgok az ölembe hullanak és ugyan örülök nekik, de nincs katarzis, legfeljebb ösztöni szinten kielégülés. 

Újra kell definiálnom önmagam.

Itt, de főleg a való életben.