Mi késztetheti a világ egyik legnagyobb torrent oldalát arra, hogy szolidaritást vállaljon egy kis, közép-európai országgal, ahol néhány felfuvalkodott hólyag olyan médiatörvényt írt, amit még Kim Jong-Il is megsüvegelne?

Lehet, hogy az, hogy tényleg elb@szott a szabályozás?

Most hol vannak a vekkeres, ébresztőt ordibáló félkegyelműek, a macskakővel dobálózó B-közép arcok, a Budaházy-hívők, a Kossuth téren héderelő "tömeg", meg a többi marhára elégedetlen ember, akik a szabadság-egyenlőség-testvériség oximoron zászlaja alatt követelték, hogy egy alkalmatlan és hitelét vesztett ember húzzon a sunyiba?

Kis félelemmel, három év után újra úgy dönöttem, hogy jégre merészkedem.

A félelem oka egészen egyszerű: három évvel ezelőtt akkorát tanyáltam a Városligei Műjégpályán, hogy utána hónapokig járni is alig bírtam, a lábam totálisan elfeketedett, a lábujjaimtól a sípcsontom közepéig. Már zárták a pályát, szólt a takarodó, én meg gondoltam megyek még egy gyors kört, ha már üres a pálya.

Ez volt a hiba.

Azt tudni kell még, hogy "nem tudok" korcsolyázni. Ez alatt azt értem, hogy 14-15 évesen volt rajtam először kori, akkor megtanultam menni vele. Aztán rövidesen megtanultam marha gyorsan menni vele. A probléma az, hogy a fékezés tudományának viszont még azóta is híján vagyok.

A lényeg, hogy a gyors kör vége az lett, hogy valahol a pálya közepén, de persze a kijárattól a lehető legmesszebb összeakadtam a csülkeim és elestem, de olyan szerencsétlenül, hogy az egész jobb lábam kicsavarodott térdből és össze-vissza rándultak a szalagjaim. Valahogy kievickéltem, aztán a barátnőm édesanyja hazavitt és egy borzasztó gusztustalan, feketés-zöldes trugymóval (porrá tört feketenadálytő-gyökér, vízzel feláztatva - amúgy ajánlom mindenkinek, mert tényleg hat) lekezelte a lábam, de így is sok-sok hét volt a rehabilitáció.

A rákövetkező évben januárra tettük a snowboardozást, így a jégpályát inkább messze elkerültem, tavaly ősszel meg lezuhantam a lépcsőházban a lépcsőn, úgyhogy akkor levolt a gond minden sporttevékenységről.

Idén viszont jött egy ilyen szikra, hogy menjünk korizni. Ebben nagy szerepe volt a barátnőmnek is, aki imádja a csúszkálást és felvetette, hogy ugyanmár, csináljunk valamit, ha végre van egy kis szabadidőm és végre kialudtam magam.

Egyetlen gondom volt, mégpedig hogy a Városligetben most sok minden van, de jégpálya speciel pont nincs. Véletlenül megtudtam viszont, hogy a Hungexpo-n van egy fedett pálya, 1800 négyzetméter és még csak nem is drága a belépő.

Az információforrás amúgy az édesanyám volt, aki történetesen tanár és ide vitte a gyerekeket tesiórán. Kicsit aggasztott, amikor azt mondta, hogy túl jó a jég, a gyerekek jobbra-balra potyognak, annyira csúszik - mint utóbb kiderült, emiatt nem kell félni, de ne szaladjunk előre.

A pálya reggel 9-től délután 2-ig, illetve délután 3-tól este 8-9-ig van nyitva, hivatalosan a köztes egy órában pályafelújítás van. Hivatalosan. Ennek ugyanis a belépéskor nem sok nyomát láttuk.

A legnagyobb gond amúgy pont a bejutás volt. A II. kapunál lehet legkönnyebben megközelíteni a helyet, itt van a 100-as busz megállója, illetve egy elég kicsi parkoló, ahol úgy 25-30 autó fér el. Amikor negyed négy körül odaértünk, néztem, hogy mennyi ember áll a buszmegállóban, gondoltam, ők délelőtt jöttek, most várnak a járatra. Aztán kiderült, hogy nem, ők most szeretnének bejutni, ergo ők a sor. Ez még mindig rendben lett volna, ha a négy kasszából nem egyben ül egy életunt nő, aki valami elképesztő sebességgel lassúsággal osztotta a jegyeket. Az ár elviselhető, a diák 750,- Ft, a felnőtt 1000,- Ft.

Ami az épületbe belépve elsőre feltűnt, hogy a pálya kicsi. Jó, nem olyan pocsolya, mint az Europarkban lévő pálya, de messze nem akkora, mint a régi műjég. A másik fontos dolog, hogy erősen leharcolt volt, mire mi rámentünk - ez volt kb. négykor, elvileg egy órával a pályakarbantartás után.

A tömeg is egyre gyűlt, 6 körül már kimondottan kényelmetlen volt lavírozni a rengeteg ember között, illetve a közben kicsit javított pálya (kb. 20 percre leküldték az embereket, bejött egy forma egy traktorral és kicsit lekapirgálta a tetejét, meg húzott rá egy vízréteget) ismét kása lett - nem használhatatlan, de mindenképpen döcögős.

Kb. 7-kor tűnt fel, hogy megritkult a nép, innentől volt élvezhető a dolog. Legyen mindenkinek tanulság, hogy ennél korábban jönni nem nagyon szabad, vagy csak akkor, ha valaki nagyon elvetemült és/vagy simán tudja kerülgetni az emberket, neadjisten ezt még élvezi is, mert olyanok neki, mint egy dinamikus szlalom-pálya.

A büfések rablók, ez vitathatatlan. Ásványvíz 300,- Ft/fél liter, minden egyéb üdítő 400,- szintén fél literes kiszerelésben. A forralt bort utálom, így nem is igen foglalkoztam vele, de azt hiszem azt 300-ért mérik, a tea 200, én erre szavaztam. Ez utóbbiban annyi pláne van, hogy nem ilyen hektós fémhordóból préselt instant menzatea, hanem lehet filtert választani, van kitéve citrom és cukor, tehát ízlés szerint lehet adagolni.

Összegezve: viszonylag olcsó belépő; ingyenes ruhatár; nem a legjobb minőségű és méretű pálya, de szódával elmegy, a plázás pályáknál fényévekkel jobb; BKV-val nem a legjobb a megközelíthetőség és a parkolás se biztos, hogy könnyen megoldható; idegtépő sorbanállás; pofátlan büféárak.

"Karácsony. A Szeretet ünnepe. Három napos. A többi 362 nap a gyűlöleté."

Hogy ne gondolja senki, hogy ennyire negatív vagyok, álljon itt az én "karácsonyi himnuszom":

Végigültem a Megasztár maratoni utolsó adását, amely a következő konklúzióval zárult számomra:

1. Az AC/DC Shook Me All Night Long-jában Rúzsa Magdi volt a legtökösebb, ami elég lohasztó a körülötte asszisztáló faszikra nézve. Egyedül Giorgio tudta hozni a formáját, a többiek úgy őgyelegtek, mint egy csapat megszeppent óvodás a dadus körül.

2. Mester Tamás képes volt az egy nyomorult számát is playback-ről eltolni (aki kételkedik, nézze vissza, hogy a produkció előtt hogy tűnik el a jobb felső sarokból az "Élő" felirat, majd hogy kúszik vissza a szám után). Arról nem akarok vitát nyitni, hogy a szám maga jó volt-e vagy sem (nekem speciel még tetszett is), de nem hiszem el, hogy nincs ennyi profizmus benne, hogy egy ilyet vállaljon élőben.

3. 50-50%? Ez a legnagyobb SMS-szavazós röhej, amit eddig láttam! Még az RTL-es gyakornoki időkből tudom, hogy a bemutatott százalékokat és szavazatszámokat állandóan manipulálták (az eredményt magát nem), de ez már olyan szinten ciki húzás, hogy arra nincsenek szavak. Senki ne mondja nekem, hogy egy számítógép egy egyszerű kerekítéssel nem tudott volna egy világos, 1%-os eltérést kihozni, ahogy azt sem, hogy nem volt csak 1-2, esetleg 10-20 szavazat eltérés!

4. Visszatekintve, a Megasztár 5. egyetlen valamire is értékelhető közös produkciója a mostani, össz-megasztáros LGT nótázás volt. A többit jobb lett volna nem is hallani (Amúgy a Csík zenekart pl. miért nyomják ennyire mindenhol? Nekem legtöbbször hallgathatlanok és stílusosság helyett legfeljebb modorosságot érzek a zenéjükön).

5. Király Viktor újfent bebizonyította, hogy övé a "Minden Idők Legkevésbbé Megérdemelt Megasztár Győzelme" cím. Estek ki idén nála jobbak a selejtezőkben is, de hát ez van, akkor pl. Fenyő Miklós ült a zsűriben - kell még valamit mondanom?

6. Nőtt attól bárkiben a feszültség (a két versenyzőt leszámítva), hogy miután kiállították őket a színpadra, azzal, hogy "vége a szavazásnak, máris mondjuk ki nyert!" még további 2 és fél percig hagyták őket kínlódni? A Neon Genesis Evangelion c. anime-sorozat jutott eszembe, ott csináltak ilyen kimerevített jeleneteket a sorsdöntő helyzeteknél. Na, NEKIK sikerült drámaira megcsinálni. Itt legfejebb drámaian unalmas lett :(

7. Nem ártana a versenyzőket egy picit tréningezni, mert Kökény Attilának megint sikerült a legpátoszosabb(nak szánt) pillanatban elengedni egy "Bazdmeg, kiesik a szívem!" mondatot. Szájról olvasók előnyben, bár a hozzám hasonló dilettánsok is tökéletesen levehetik, hogy mit mondott.

8. Liptai Klaudia (Claudia?) lányos zavarában mit mondott be vérbeli profizmussal az adás végén? "Tolvai Renáta, a Megasztár 2005. hangja!" Gondolom összecsúszott az év meg a szériaszám - az egész csak azért vicces, mert az egész műsorban nem volt még egy ekkora elszólás.

Nagyon kíváncsian várom, hogy mit tud az X-faktor villantani, sajnos az elmúlt pár részt már abból is mélységesen untam. Esetleg ha holnap Király L. Norbi bevallja, hogy eddig csak szórakozott a nézőkkel és kivág egy kristálytiszta szoprán szólót, vagy Takács Nikolas leveszi a nevetséges kalapját és nem próbál meg táncolni 20 cm-es lépéstávokkal görcsösen rángatózni, akkor még érhet meglepetés.

Nem is tudom elmondani, hogy én mennyire örülök neki, hogy látok! Gyújthatok örömtüzet, hogy rendben van a hallásom, a szaglásom és a tapintásom is?

Ha ilyen magas minőségben fog megvalósulni az oldal új arculata, mint ez a 3 mondat, amibe máris sikerült valami stiláris ökörséget varrni, akkor kár volt belekezdeni...

Remélem, hogy az az utolsó féreg, aki tegnap délután ellopta a bátyám LELÁNCOLT bringáját a RÁDAY utcából, a saját nyomorult kölykének vitte, aki ezzel töri majd ki a nyakát!!!

Felhívás következik:

"A mai napon egy kedves embertársunk ellopta a képen látható kerékpáromat. Ha esetleg valaki találkozik vele hirdetésben vagy valahol, kérem jelezze.

Kelly's Spider márkájú, szürke-piros színű, elöl-hátul tárcsafékes, kormányon kis szarvfogantyúkkal, sárhányó volt rajta elöl-hátul, valamint a kék helyett már piros táska, pumpa tartóval.

Köszönöm."

Tehát ha gyanúsan hasonló bringát láttok apróneten, vaterán, vagy bármilyen hasonló oldalon, JUTALOM ELLENÉBEN keressetek a korosfeltunesiviszketegseg@gmail.com címen!

Lement végre csütörtökön a rendezvényünk, volt cirka 60 néző, így a meghívott vendégelőadók előtt nem maradtunk szégyenben - más kérdés, hogy anyagi oldalról durván mínuszos a történet, van még mit dolgozni, mire a következő ilyenbe belefogunk.

Csináltunk róla egy 5 órás felvételt, de mivel kölcsönkamerával dolgozott a barátom sürgősen meg kellett csinálni a digitalizálást. Fél hat környékére beszéltük meg Márkkal, hogy átjön, a kamera nálam volt, csak egy firewire kábel kellett hozzá - neki viszont el kellett rohannia egy szennyeskosarat venni, mert az eddig megoldás (egy IKEA-s zsák) befuccsolt, ugyanis a macskájuk már több alkalommal alomnak nézte a ruhákat és odabrunyált...

Még a Récsei Centerben volt a barátnőjével, mikor hívtam, hogy részemről kezdhetjük a bevitelt, így gondoltam a dolgot meggyorsítandó elmegyek értük kocsival, barátnőt kitesszük náluk, aztán megyünk hozzánk. Nem lakom messze az említett helytől, de egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően elgondolkodhattam két dolgon:

1. A troli tanulójáratokat miért délután 5-6 körül küldik ki a forgalomba? Ezen kívül aki trolit tanul vezetni, az autóban ült-e már? Ugyanis az általam kifigott vezetőpalánta minden lámpánál azt játszotta, hogy a zöldre váltás után egy 3-4 másodpercet még gondolkodott, hogy gázt adjon-e, majd amikor végre meglódult a 30-40 éves járgány (arról az özönvíz előtti, totálisan szögletes, magas bőrüléses típusról van szó) akkor tűzlemezig nyomta a pedált, csak hogy a következő pirosnál csúszhasson 3-4 métert a fékezéskor.

Emellett azt sem értem, hogy egy tanulónak azt nem kell gyakorloni, hogy hogyan álljon be egy ekkora böszme döggel a megállóba, hogy ne sodorja el a bámészkodókat? (Ahogy az sem mellékes, hogy én az egyik legnehezebb dolgonak gondolom azt, hogy hogyan csűri vissza a gépet egy frankó reggeli araszolós dugóban a sorba, amikor egy biciklist sem engednek maguk elé állni az autók, nehogy 40 centive több sort álljanak végig.) Ha ez is a próbautak része lenne, akkor talán az a pár, mögötte beszorult autós sem kapna hülyét, hanem szépen a megállónál kikerülhetnék.

2. Miközben ezen dühöngtem, szomorúan állapítottam meg, hogy az autók kormányát valami teljesen tökéletlen hővezetési képességgel megáldott anyagból készíthetik. Télen a kormány 5 perc alatt egy jégcsap fagyosságát magáévá teszi, míg nyáron ugyan ennyi idő alatt olyan hőmérsékletet ér el, hogy húst lehet sütni rajta - a kaland csak az, hogy hidegben hiába tombol a fűtés a kocsiban (nyáron detto a klímával), már az összes műanyag izzik, a kormány az istennek se akar átmelegedni, vagy csak akkor, amikor már pólóban vezetek, hogy ne dőljön rólam a víz.

Gondolkodtam, hogy ma erről a triviális marhaságról írjak, vagy arról, hogy igen tisztelt regnáló vezetésünk és a hozzá kapcsolódó sajtótermékek egy év alatt eljutottak oda, hogy a saját pártkatonáikat gyilkolják le szelíden - de végül úgy döntöttem, hogy nem fogok Tarlós Istvánnak védőbeszédet írni, mert csak felidegesítem magam rajta és még úgy tűnhet, hogy megkedveltem.

Ezt a rossz viccet még zárásként elsütném: a fenti példák bizonyítják hogy minden kormány szar.

... csak sajnos lyukas az agyam már teljesen...

Beteg vagyok. Aki olvassa az edzős blogot, tudja, hogy egy hete elkapott valami kórság.

Mondhatnám, hogy egy éves események szelleme kísért, de nem akarok ilyen teátrális baromságokkal jönni: tény ami tény, tavaly szinte napra ugyanekkor kaptam el a H1N1-et, szinte ugyan így be voltam ragadva egy munkával, mint most.

Igazából már nem is a betegség önmaga a legrosszabb a dologban: péntek éjjel rókáztam hármat-négyet, szombaton még fájt a hasam, vasárnapra az is csitult. Viszont enni nem tudok semmit, az elmúlt egy hétben annyi kaja ment belém, mint egy 5 éves gyerekbe, egy átlagos napon.

Hétfőn voltam orvosnál, kaptam egy 500 mg-os lógyógyszert, hét szem az egész, napi egyet kell befalni. A következő párbeszéd zajlott le a rendelőben:

- Nagyon csúnya a torka, gombostűfejnyi gennyes gyulladásokat látok.

- Az jó, mert a torkom nem fáj, a gyomrom miatt jöttem.

- Hát, ez olyan, hogy vagy a légzőszervekre, vagy a gyomorra húzódik rá. Felírok antibiotikumot.

- És attól jobb lesz a gyomrom?

- Ez csak a torkára hat, a gyomra meg majd rendbejön, ha lemegy a gyulladás.

Ennek fényében a gyógyszer mellékhatásai:

- émelygés

- gyomorfájdalom

- hányás és hasmenés

- étvágytalanság

- fejfájás

Mindez közel 4.000,- forintért. Ja és azóta fáj a torkom.

Komolyan kétségeim támadnak, hogy az orvostudomány produkál több fiaskót, vagy az időjárásjelentők? Jó lenne lassan kikecmeregni ebből az egészből, mert elmaradtam az összes munkámmal - az irodában és a fordítással egyaránt - le kellett állnom az edzéssel (bár lehet, hogy többet fogytam ez alatt az egy hét alatt, mint a fekvőtámasz-felülés kombó eddigi két hetében) és amúgy is trágya így a közérzetem.

Most megyek, összeszedem magam, vár az orvos, meg útközben összeszedem Papát is, mert rajta ma reggel tört ki 39 fokos láz...

Valahogy úgy fest, hogy nem a 25. életévem lesz a legboldogabb.

Egyre többször kell azon gondolkodnom, hogy mégis mi a bánatos franc lesz holnap meg holnapután - úgy érzem, hogy minden totálisan kiszámíthatatlanná vált.

Röhej, de ez még passzolhatna is az életvitelemhez, hiszen pont az az ember vagyok, aki reggel még nem tudja, hogy este hol lesz. Persze ez egy, még tűrhető határon belül mozog, de mondjuk sokkal kevésbé tervezett az életem, mint egy csomó körülöttem élő emberé. Nem vezetek határidő-naplót, nem számolom, hogy még hány nap van karácsonyig, újévig, a szabadságig. Mondhatnám, hogy "csak úgy vagyok, bele a világba": csináloma a rámszabott feladataimat, élvezem, ha van 3 perc szabadidőm és olyankor a hobbijaimnak élhetek...

Most ez az élet ezer sebből vérzik.

Azon kell törnöm a fejem, hogy hogyan oldom majd meg májusban a megélhetésem, amikor átköltözöm a lakásomba: egyelőre a bérlők gondja, hogy miből fizetik ki a számlákat, de fél éven belül majd nekem kell a nyakamba venni havi 30-40 ezer forintnyi költséget, úgy, hogy még a tőlük jövő bevételtől is kiesik...

Rágódhatok azon, hogy hogy fog menni az a cég ahova átjöttem: egyelőre van megbízásunk, de pl. a decemberre tervezett rendezvényünkkel totál beragadtunk. Belemegy-ment legalább fél millió (a vége inkább az 1 milliót közelíti majd) és egyelőre nem látszik a dolog megtérülése. Persze az ismertségünk nőtt, tanultam egy csomó újat az online kommunikációról, de ezzel maximum én gyarapszom, a főnök számlája nem...

Közben jobban teszem, ha odafigyelek arra a randalírozásra, amit a kormány "alkotmányozásnak" mer nevezni: régen sosem aggasztott, hogy éppen mennyi pénzem folyik be nyugdíjra, hiszen úgy voltam vele, hogy az legfeljebb egy pillére lesz majd az öregkori megélhetésemnek, meg úgyis megy a magánszámlára a pénz. Erre jön egy csapat öntelt barom és országmentő megoldásként beletenyerel a einstand-gombba és miközben habzó nyálas pofával mutogat a köcsög szocikra, a legdurvább kommunista államosítási húzásokat engedi meg magának, mondván erre felhatalmazást kaptak. Ezzel párhuzamosan megy a háromszoros fizetés Járai úrnak, dilettáns pénzügyi zsenijüknek, aki véletlenül kimaradt a mana-osztásból és most kárpótolni kell - remélem annak az embernek kisajátított befizetéséből kapja, aki erre felhatalmazást adott...

Még sorolhatnám, hogy hány olyan vis major jelent meg az életemben, ami eddig messze elkerült, de jobbnak látom nem szaporítani a szót, inkább megoldást keresek.

Csinálok most másodállásban egy fordítást, meg aki odafigyelt, láthatta, hogy beindult egy másik blogom is - ebből az előbbi hoz majd valamit a konyhára, az utóbbi meg remélem, hogy majd visz dolgokat, lehetőleg centiben és kilóban, nem pedig forintban mérhetőket...

Majd kijövök valahogy ebből is.

... töltöttem be a 25-öt.

Ennek örömére check this out! -> 365 nap edzés

Gondolkodtam rajta, hogy a "sűrű" e a legjobb kifejezés erre a két napra...

1. Szombat van és ehhez képest az irodában ülök és dolgozom. Ez szerintem már önmagában elég lenne ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nincsenek rendben a dolgok.

2. Azért melózom most is, mert marhára nem haladunk a rendezvényünkkel, márpedig marhára kell a bevétel és marhára nem hizányzik egy pofáraesés, úgy általában.

3. Reggel kiborult a barátnőm, ami világos, hogy sok minden lehet, csak jó nem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a holnapi születésnapom megünneplése robbantotta ki a dolgot, pontosabban az, hogy a szüleim örülnének-e ha a családi banzájon ő is ott lenne, akkor láthatóvá válik, hogy többrétegű szarral van dolgunk...

Elég sűrű?

Update: nem gondoltam volna, hogy ezt még lehet fokozni, de erre kiesett a Non Stop... :(

Megnéztem a Gru-t.

Aki látta a szombati X-faktort, annak azt hiszem, hogy nem sokat kell magyarázni a címet. Aki nem látta, annak szerencséje van, mert most csinálok egy rövid ingyenreklámot a csatornának, a műsornak és az emlegetett, vitathatatlanul kóros feltűnési viszketegségben szenvedő csapatnak (még véletlenül sem "együttes"-nek, mert ha ezt írnám, akkor még a végén valaki azt hihetné, hogy egy zenei formációról van szó, nem néhány tehetségtelen, szánalmas pondróról). 

Tehát a Sohase mondd az Anti Fitness Club előadásában, azoknak, akik nem látták:

Nem mondom, hogy az eredeti számért, vagy úgy általában Hernádi Judit bármilyen munkájáért rajonganék, de azt a nyilvánvaló különbséget el kell ismernem, hogy az eredeti dal hallgatható - ez utóbbi meg nemhogy szar, hanem hígfos. 

Innen nézve nehezen érthető az is, hogy miért adták oda a szám jogait egy taligára való ripacsnak, illetve, hogy Hernádi mire gondolt, amikor megjelent egy színpadon ezzel a csörhével.

A totálisan szubjektív dolgoktól elszakadva - miszerint nekem tetszik-e a szám, vagy az AFC bármilyen megmozdulása - nézzük meg, hogy miért is mondom azt, hogy a banda kiérdemelte a K.F.V.+ minősítést.

Az, hogy az AFC nem volt képes önállóan létrehozni egy arculatot, hanem ehelyett egy külföldön befutott, kliséktől hemzsegő stílust magára vett, nem egyedülálló itthon, de ettől még korántsem javallott. Ez a "copy-paste hozzáállás" már önmagában megéri a pecsétet.

Az, hogy megjelennek a TV-ben, egy élő műsorban, ahol amúgy náluk fényévekkel tehetségesebb énekesek állnak sorban, és eltolnak egy nem fél-, hanem full-playback műsort, szerintem ultragáz. Aki azt mondja, hogy nem playback, az legyen szíves megnézni a videót újra, vagy ami még jobb, kérdezzen meg egy gitározni tudó embert , hogy mégis milyen akkordokat fog le a hátul rángatózó két bohóc (nagyjából semmilyet, valami pszeudo-barrézás folyik csak) és ehhez képest milyen akkord van a kottában és mi szól (egész más). 

A végső érv a műsoruk lezárása: az ócska ordibálás után ezek a magukat zenésznek tituláló puhatestűek nekiállnak szétverni a színpadot és hangszereket (egymásra sajnos nem kerítenek sort). Igen, volt ilyenre példa nem egy a rocktörténetben (ismereteim szerint a Tho Who kezdte, aztán átvették többen is), de akkor ez még újnak és "eredetinek" számított (de akkor sem nevezném kulturáltnak!) - ma szerintem ez szimplán modoros, primitív és hatásvadász. A tagokat elrángató, berohanó biztonsági őrökről nem is beszélve. 

Nem tudom, hogy van-e még egy olyan milliméterre kimért (mondhatnám: kimódolt) műsor, mint az X-faktor: kétségtelenül a szerkesztők iszonyúan dolgoznak azon, hogy minél erősebb legyen egy-egy hatás (ki emlékszik az egymás után bevágott, hallgathatatlan Hallelujah-szörnyedvényekre, majd Takács Nicolas "életmentő" fellépésére?), hogy egy-egy bevágott mentor-pofavágás minél jobban üljön. Minden esetre én most úgy láttam, hogy a zsűritagok arcán is olyan mélységes döbbenet ült ki, hogy az nem lehetett szerkesztői utasítás: simán lefagytak. Nagy Feró mentő bekiabálása és a többi mentor hirtelen "kiolvadása" már annál inkább irányítottnak tűnt, mindazonáltal a mesterkéltség is sütött belőle.

Voltak kétségeim az X-faktor indulásakor, de meg kell hogy mondjam, nagyon pozitívan csalódtam benne. Aki nem vak, az láthatja, hogy hajszál pontosan kidolgozott forgatókönyv szerint halad a műsor, van bőven műkönny és műfájdalom, de ettől mégsem lett a show plasztik: a versenyzők és a mentorok szerethetőek, az előbbiek kivétel nélkül tehetségesek és - a Megasztárral ellentétben - a műsor nem lapos, nem nyújtják rétestészta módjára. Véleményem szerint az AFC pocsék előadása és röhejes-szánalmas kivonulása teljes mértékben méltatlan volt egy ilyen a műsorhoz és ami még fájóbb, azt ott fellépőkhöz. 

Reméljük a szerkesztők is érzik mindezt.

Jut eszembe, Tóth Gabi szintén elmehet a búsba, mind zenészi, mind emberi mivoltában: a múltheti produkciója gyomorforgató önimádattól csöpögött és sikerült minden értelemben a médiaprostituálttá avanzsálnia. Ja, hogy még köze is van az AFC-hez? No igen, hasonló a hasonlónak örül...

Kívánok mindenkinek jó hétvégét! 

No, nem olyan reklám, csupán egy civil kezdeményezés népszerűsítése.

Aki ismeri a Prohardvert!-t (vagy rövidebb nevén a PH!-t) annak nyilván nem újdonság, hogy az oldalon lehet venni-eladni mindenféle alkatrészt, gépet, kutyát-macskát, autó, egyebet.

Az újdonság az, hogy a napokban az egyik fórumozó elindított egy kezdeményezést, amelynek a lényege, hogy egy külön erre a célra nyitott fórumban összegyűjtik a tagok potenciális rendeléseit, majd ezzel az összesített listával megkeresnek több informatikia üzletet.

A dolgoban az adja a spiritiszt, hogy már most 1 millió forint feletti megrendelésnél tart a szervező, ami óráként növekszik. A cél a hónap végére elérni egy 5 millió körüli csomagot, amely már komoly tárgyalási alap, 5-20%-os kedvezményt ki lehet így harcolni.

Úgyhogy aki gép vagy szóló alkatrész vásárlását tervezi és nem holnap kell neki az alkatrész, az feltétlenül nézzen be ide:

PH! kedvezményes vásárlás, akció karácsonyra

Az elmúlt két nap tapasztalatai:

1. Nem gondoltam volna hogy van Magyarországon olyan hely, ahol ilyen magas a 1 négyzerméterre jutó iPhone-ok, iPad-ek és MacBook-ok illetve az ezekkel villogó sznobok száma... (Hülye érzés ezt úgy mondani, hogy ebben a pillanatban magam is egy MacBook Air-ről írok, mivel az asztali gépem alaplapja elfüstölt (3 éven belül ez a harmadik ilyen eset, hála a hálózat áramingadozásainak...) a Toshiba laptopom meg benn van az irodában, így a főnök kölcsöngépén ismerkedem ezzel a naccerű rendszerrel...).
2. Lassan csömöröm lesz a social media-tól - úgy értem, hogy már a fogalomtól magától, mert erre pörög az egész társaság.
3. Szily László egy igazi állat, még a pökhendi felvezetője is nyerő volt, amibe sikerült belefűzni egy csipetnyi Szalai Annamária fikát - ennek a különös pikantériáját az adta, hogy az emlegetett hölgy épp egy másik teremben adott elő, ugyan ezen a konferencián.
4. Sokat kell még tanulonm a sales-ről: a rendezvényen egyedül magara tudtam hagyatkozni, kvázi "hideghívásokkal" próbáltam kapcsolatokat építeni - értelemszerűen kevés sikerrel.
5. Még mindig van olyan ember, aki azt HISZI, hogy tud prezentálni, közben meg csak annyi változott, hogy nem egy gyűrött papírról olvassa az anyagot, hanem egy ppt-ből.
6. Legalább ennyi suttyó van, aki azt gondolja, hogy attól, hogy az anyagait belehányja egy prezi.com-os valamibe, máris nagyon kúúl, meg trendi, meg IT-mágus lesz...
7. Mindemellett elképesztő mennyiségű új dolgot tanultam, majd szétfeszíti a fejemet a millió új gondoltat. Néhány előadás, amit kiemelnék: Kis Gergely, aki a közösségi oldalak tündökléséről és bukásáról beszélt; Síklaki István a percepció nemek közti eltéréseiről tartott értékezése; Pőcze Balázs 5 perces villámprezentációja a mobil-applikációkról; Berényi Konrád internetes jövőkép-előadása és Pécsi Ferenc kerekasztal-beszélgetése. 
8. Érik a másik blog. Az alapötlet adott, de kell egy koncepció és baromi mennyiségű háttérmunka, ami miatt valószínűleg ez egy hétvégékre szoruló project lesz, de nem baj, mert csinálni AKAROM.

Momentán ennyi ugrott be. Ha eszembe jut még valami, akkor majd mellévakarom.

Ja, és hogy mi van a vázlatban álló anyagokkal? Volt rá időm, nyilván...