Lassan szétolvadok az irodában, aminek két oka van: az egyik, hogy spórolás címszó alatt abban az irodai légtérben ahol vagyok (négy sorstársammal együtt), nem megy a klíma (a görény főnökömnél persze, aki egyedül ül egy 30 nm-es szobában a jegesmedvék is vacognának...). A másik, hogy hosszúszárú farmerben ücsörgök.

Mindkét dologgal azonos a gondom: az igazságtalanság. Igazi, suttyó, pofátlan dolog öt ember szemét kiszúrni azzal a szöveggel, hogy nagyon sok a költség, mindezt úgy, hogy csak saját magán nem spórol a fenti kijelentés gazdája. A tirpákság másik gyönyörű mementója pedig az, hogy cirka egy évvel ezelőtt, amikor ide jöttem dolgozni, megkérdeztem az ügyvezetőt, miután mindenben megállapodtunk, hogy van-e valamiféle dress-code érvényben: annyit mondott, hogy rövidnadrágban ne jöjjek, majd pár napra rá, az egy pénteken becsattogott vietnámi papucsban, rózsaszín-babakék csíkos pólóban és halászgatyában... A korábbi munkahelyemről is ki volt tiltva a short, de ott legalább a főnök is tartotta magát ehhez - ráadásul van annyi önkritikám, hogy csak indokolt esetben vennék fel inkább a hétvégére, mint munkanapra való ruhát.

Rühellem, amikor valaki a saját maga által meghatározott szabályokhoz nem tartja magát, kvázi jó példát mutatva. Mint marketing-vezető felfogom, hogy meg kell adnom a tiszteletet a partnereknek, akik tárgyalni jönnek, de amikor semmi ilyen nincs kilátásban, akkor egy pénteki casual day bele kellene, hogy férjen...

Mindenkinek. Nem csak a képmutató "nagyfőnöknek".

Közben ezzl a rövidgatya témával kapcsoaltban sikerült a múlt héten beleszaladnom egy naccerű posztba. Nem fogom linkelni a blogot, mert az általam szarnak gondolt dolgoknak nem fogok ingyen reklámot csinálni - a lényeg annyi, hogy egy, a kép alapján 50-60 éves nő, egy roppant igénytelenül összerakott lapon nagyban osztja az észt divat-fronton. Azt már ha megnyúznak, se mondom meg, hogy mi vitt az oldalra (valószínűleg index-címlapos volt, de ez önmagában még nem magyarázza meg, hogy miért kattintottam rá), minden esetre pár perc olvasgatás után komoly dilemma volt, hogy az az államat keresgéljem, vagy dugjam be a fejem egy vödör jégbe, hátha attól lemegy a vérnyomásom.

A kedves hölgy ugyanis elővett egy olyan kártyát, amivel minden, a sznobizmussal vegyes elitizmust a legkisebb mértékben is elítélő ember idegeit fel lehet húzni: a technika lényege, hogy végy egy jelenséget, azt tulajdonítsd A Magyaroknak, majd vágd rá azonnal a következő félmondatban, hogy "de bezzeg Európában máshol ez nem így van, hanem...".

A drága szerző posztjában azon szenveleg, hogy ez a sok, köcsög, proli magyar ez képes a városban rövidnadrágban megjelenni! Sőt, papuccsal súlyosbítja!

A Gyehenna tüzére mindet, tényleg...

Persze a szerző nem hagyja megoldás nélkül a kedves olvasókat, beborít a poszt végére 5-6 fotót például Brad Pitt-ről és Daniel Craig-ről - persze szigorúan forgatási képet, aminek annyi köze van a valósághoz, mint Bencsik Tamarának az apácákhoz. Aztán van ott még néhány kiragadott magazinfotó, hogy "OK, lehet rövidnadrágot felvenni, de akkor csak olyat, mint ami a képen van" és csak olyan összeállításban. Elmondom mi van a fotón: 20 éves modellsrácok, félnégerré barnulva, combközépig érő hófehér gatyában, csak hosszú ujjú felsőben (póló, pulóver, zakó, ing és ezek kombinációi felváltva), sportcipőben, makkos-surranóban, vagy éppen papucsban... Tehát pazarul megcélozza az utca átlagemberét... Emellett az írónak egy pillanat alatt sikerül akkora segget csinálni a szájából, hogy az már párját ritkítja: a képek alapján a papucs akkor mégis ér? Vagy csak úgy, ha Dolce and Gabbana?

Mert az oldal legdöbbenetesebb képe azt sugalja, hogy természetesen csak a konzumidióták trendi cuccai lehetnek csak egy igazi európai polgár ruhatárában:

Én csak több nekifutás után tudtam túltenni magamat a fenti "alkotáson": egyrészt a rajta lévő cuccok nem tudom, hogy hol vannak párhuzamban a hölgy által elvárt elegáns , nyári ruhákkal, másrészt ki a tököm rakta ezt a szart így össze?! Azzal az inggel például ott a jobb oldalán mi történt? Durva volt a fehérítő, nem állta ki a szakítópróbát? Az óra és a mellény bevágása szintén arcpirítóan igénytelen, ami pláne gáz egy, az igényességet számonkérő bejegyzésben...

A megoldás felvázolása előtt előkerült a már emlegetett "bezzegezés" is: a szerző tőlünk nyugatabbra sosem tapasztalt ilyen blaszfémiát! Az olaszok, a franciák és a spanyolok nem ilyen balkáni ivadékok, ott nem jár ilyen szánalmas szerelésben senki az utcán, meg ügyet intézni...

Anyukám, egyszer próbálj meg nem csak a Párizsban, a Champs Elysées-n grasszálókból kiindulni; nézd meg egyszer egy madridi bikaviadal közönségét, hogy öltözik; Róma alatt ne csak a Vatikánt értsd...

Most komolyan: nyár van. Ha nem dolgozni megy az ember, ha nem olyan hivatalos ügyben jár, ahol lényeges az, hogy miben jelenik meg, akkor nem tetvesmód mindegy, hogy mi van rajta, ha a viselt ruha megfelel annak az elvárásnak, hogy tiszta és szalonképes?

Jó, speciel papucsot én sem hordok - de nem azért, mert az gáz utcára, hanem mert nem érzem kényelmesnek, ahogy a szanádolkat sem. És igen, vannak olyan emberek, akik nem az adottságaiknak megfelelő ruhát veszik fel, mert mondjuk kilátszik a V-nyakú pólóból a burjánzó mellszőrük, vagy kilóg a gatyából körben az úszógumijuk. De az ilyenen nem segít, ha Armani zakóba bújik, vagy Exit-gatyát vesz.

A jóízlést nem pénzért osztogatják...

... viszont nagyon egyszerű nagyképű, ostoba tanácsokat osztogatni úgy, hogy a valóságot csak egy erősen torzító, a normális átlagembereket 99%-ban kiszűrő szemüvegen keresztül nézi az ember...