Tegnap szerelőhöz vittem a kocsit. Mint arról korábban már írtam, egy elég trükkös benzin-gáz rendszer dolgozik benne, amiből az előbbi az elmúlt egy évben nem igazán remekelt - konkrétan egy csepp benzin nem jutott a motorba, tehát csak gázról járattam az autót, ami nem lenne különösebb gond, ha nem terhelné meg marhára a rendszert, hiszen most épp 171 forint egy liter gáz, a 330-345 forintos Pest megyei árakhoz képest.

Viszont felújították az egyik főutat Zuglóban. Ez önmagában megint nem lenne gond, ha a felmart aszfaltban otthagyott csatornákat körbetáblázták volna és így nem ugratok az egyik megbúvó fedélen egy akkorát, hogy a landolásnál széttörjön a kipufogóm. Persze bukkanó volt, tábla nem, így most van egy lyukas flexibilis csőszakaszom, meg egy oroszlánüvöltés hangjával vetekedő kocsim.

Nem baj, majd meghegesztik, befoltozzák, ez legyen a legnagyobb probléma az életemben - gondoltam én. A szerelő valóban rávágta egyből, hogy ez nem egy hosszadalmas munka, viszont az is tuti, hogy a kocsiba addig bele nem nyúlnak, amíg egy csepp gáz is lötyög a csövekben és/vagy a tartályban. Én nem értek a dologhoz, de azt gondolnám, hogy ilyen esetben lekapják a csövet és egy padon meghegesztik, majd a kész darab megy vissza a helyére - ezek szerint túl egyszerűnek hittem, csak helyben szerelhető, azt meg tényleg nem várhatom el, hogy megpróbálják, aztán szerelőstül-hegesztőstül-autóstul robbanjon fel az egész szerviz.

Tehát a lyukas kipufogót csak úgy javítják, ha nincs gáz az autóban, viszont gáz nélkül meg max. odavontatni tudom, hiszen benzinről nem megy... így kereshettem Toyota-szervizest, aki kezd valamit a benzin-rendszerrel.

Nos, ilyen nincs Budapesten. Vagyis van márkaszerviz több is, de ők úgy állnak a dologhoz, hogy amibe LPG-s cuccot építettek, az többé nem is Toyota, még az udvarra sem állhatok be vele. Innentől indult a vadászat, hogy kihez vigyem, mert a megbízható szerelő tapasztalataim alapján alig van ebben a szerencsétlen városban (és környékén). Végül egy olyan srác mellett dönöttem, aki egyszer már csinált egy komplett hengerfej+tömítés cserét a kocsin, ami azóta is kifogástalanul működik. Nem volt olcsó, viszont a munkájáért tűzbe tette a kezét és az összes kiszerelt alkatrészt letette az orrom elé, a szerelést pedig fotódokumentáció mellett végezte.

Egyetlen kényelmetlenség volt vele kapcsolatban, méghozzá az, hogy Üllőn van a műhelye - annak is a távolabbi végén. Más megoldás nem lévén tegnap mégis elmentem hozzá munka után, rendes volt, még hat után is várt rám, hogy átvegye az autót.

A kaland ekkor vette kezdetét. Elmondtam Karesznak, hogy mi a gond a kocsival, ő feljegyzett mindent, aztán mikor elköszöntünk, még előzékenyen megkérdezte, hogy jön-e értem valaki, vagy kivigyenek-e esetleg a vasútállomásra. Mondtam, jó nekem a busz is, ha nincs messze a megállója. Jött egyből az infó, kimegyek az udvarból, dobok egy jobbost és egy perces sétával már ott is vagyok.

Valóban, ott virított a megállótábla, volt még egy minimális árnyékot adó fülke is. Nézegettem a menetrendet, láttam, hogy 18:15 a következő járat, még volt 3 perc, addig behúzódtam a napról, hogy ne égjek pecsenyévé.

Már 20 perc is eltelt, de a busz sehol. Újra csekkoltam a táblát, de jól olvastam, viszont jönni meg csak nem akart semmi. Adtam még 10 percet a dolognak, mert elvileg 18:43-ra is be volt írva egy busz. 

Ja. Tanítási időszakban! Magyarul a negyed hetes buszt buktam, a következőt meg találjátok ki, hogy mikor jött volna: 19:45-kor. Azt persze ember meg nem magyarázza nekem, hogy egy esti buszt hol befolyásol az, hogy van-e épp suli vagy sem, de ez mindegy is, a lényeg, hogy több mint másfél órát dekkolhattam volna Üllőn, arra várva, hogy esetleg jön egy busz, hacsak nem járok azzal is úgy, mint a negyed hétre hazudott járattal.

GPS elő, megkerestem rajta a vasutat és tudomásul véve, hogy másfél kilóméter séta vár rám a 40 fokban, nekiindultam.

Rövid túrázásom közben gondolkodtam el azon, hogy vajon mi viszi rá az embereket, hogy az aglomerációba költözzenek? Rögtön volt két dolog, ami igazolta őket: egyrészt a mérhetetlen csönd, amit legfejjebb egy-egy kutya ugatása (vagy a mindenhonnan kiirthatatlan, tapló kölykök visitó robógóhangja) vert fel, másrészt a hihetetlen ingatlanárak. OK, nem mondom, hogy 16-17 millió forint kevés pénz, de ha azt nézem, hogy ennyibe kerül a budapesti, nem túl nagy panellakásunk, és ennyiért Üllőn kapnék egy nem kicsi, kertes házat, ahol az áramellátás jelentős része megoldott napelemekkel (!!!), akkor máris egészen máshogy fest a kép.

Miközben a nem létező millióim hatékonyabb felhasználásán tűnődtem, odaértem az állomásra, ahol festőien szürreális kép fogadott: aranyló naplementébe burkolózó vörösesbarna kőből rakott peronok, a forróságtól remegő párás végtelenbe vesző sínpárokkal; emberek sehol csak, néhány árva esőfülke és pad, amelyekhez csupán hosszúra nyúlt koraesti árnyékuk szegődött társul.

Meg én.

Mindez nem bizonyult jó előjelnek. Pár perc várakozás után jött egy vonat: megörültem a távolban feltűnő mozdonynak, összeszedtem a cuccaim a padról, ahol ületem, majd a peron széléhez álltam - na, itt estem majdnem seggre, amikor a megváltóként várt vonat lassítás nélkül elzúgott mellettem a maga párszáz tonnájával és az általa keltett menetszél hátralökött.

- Szia, figyelj, mikor indul leközelebb Üllőről vonat a Kökire? - kérdeztem pár perccel később a barátnőmtől a telefonban.

- Várj, mindjárt mondom, nézem Elvirán -  jött a válasz - Hmm... 19:43, de húsz perc alatt itt van. Az jó?

Itt döntöttem úgy, hogy soha nem költözöm az aglomerációba... vártam több mint fél órát egy szellembuszra, majd mivel nem akartam további 75 percet várni a következő "ki-tudja-hogy-jön-e" járatra, kutyagoltam fél órát a vasúthoz, ahol azzal kell szembesülnöm, hogy ugyan úgy kotlanom kell még 45-60 percet, mert Üllő a vonatmenetrendben is csak széljegyzetként kerül be... mindezt egy városi rangon lévő, 10.000-nél nagyobb lélekszámú településen!

És gyanítom, hogy ez más peremfaluban-városban sincs másképp: ha nincs autód, ne közlekedj, dögölj meg. Járhatsz mondjuk még bringával: potom 80 km egy Nyugati Pályaudvar-Üllő oda-vissza út.

Vagy várj a tömegközlekedésre.

Én legközelebb akkor fogok, ha diótörővel szorongatják a golyóimat.

Update: Besze Sándor és az egész töketlen társasága kösse fel magát az első lámpavasra, az össszes szaros diplomájával meg nyelvvizsgájával együtt! Ők azok a tündéri pofák, akik Érden, a Rózsa u. 5. szám alatt kóklerkednek, aranyáron (lásd még: injektor.hu) és nagy mellénnyel hirdetik, hogy micsoda képzett szakemberek. Valamint ők azok, akik egy 120 ezer forintos javítás után, úgy, hogy a hiba ami miatt az autót elvittem hozzájuk ugyan úgy jelen van, csak széttárják a kezüket és azzal jönnek, hogy "hát igen, még kellene ilyen meg olyan alkatrész és akkor jó lenne". Ők azok a sötét parasztok, akiknek hülye fejjel megfogadtam a tanácsát, aminek következtében szétment az AC-pumpám, a benzintartályom, a szintmérőm és még ki tudja mi minden a motorban - ezzel a hírrel hívott ugyanis Karesz.

Köszönöm hát még egyszer azt a két évvel ezelőtti mocskos lehúzást és hazudozást, amit eljátszottatok, köcsögök! Remélem, hogy szerencsétlen üllői forma tud valamit kezdeni az autóval és nem kell visszamennem hozzátok szétrúgni a retkes valagatokat!

MINDENKI KERÜLJE ŐKET MESSZIRŐL!!!