... amikor olyan emberrel kell együtt dolgoznod, aki szart sem ért ahhoz, ami körülötte folyik, de ott van, pénzelik, támogatják, ha hibázik nem cseszik le, csak azért, mert az ügyvezető/vezérigazgató/elnök/tulajdonos "valakije"?
Az gondolom ennyiből már tiszta lett, hogy nem a repülőből a hátukon batyukkal kiugráló, amúgy irigylésre méltóan bátor és eszelős hölgyekről és urakról lesz szó.
Helyettük pazaroljunk még néhány percet az életünkből az olyan csúszómászókra, mint például az asszisztensem. Aki mellesleg az ügyvezető-tulajdonos macája.
Itt nagyjából véget is ér azon érvek sora, hogy miért dolgozik nálunk. Végzettsége nincs, nyelveket nem beszél, szorgalma nulla - tökéletes léhűtő. Vidékről felkeveredett liba, aki egyszer meglehetősen jó bőr lehetett: előbb egy focista dugta, majd most a főnököm, aki szintén ott rúgta a bőrt, ahol az előző ürge. Ennek is már persze jónéhány éve, az azóta szolárium-, fodrász- és kozmetika-szökevénnyé fejlődött nő jócskán megöregedett: régen a külsejével simán hódíthatott, a téma ismerősi és a típus rajongói talán most azt mondanák rá, hogy MILF.
Nekem viszont csak egy tetves ejtőernyős. Olyan valaki, akiből hiányzik mindenféle tehetség, aki az inkompetencia szobra lehetne és aki ahelyett, hogy ebben a sok szempontból irigylésre méltó helyzetben csendben meghúzná magát, még meg is keseríti a körülötte ténylegesen dolgozó emberek életét.
Mert az ilyen nem teszi össze a két kezét, hogy sötét paraszt mivolta ellenére is van munkája - amit ráadásul szemérmetlenül magas összeggel honorálnak - mert egyszerűen dög lusta és utál dolgozni. Derogál neki. Nem zavartatja magát, amikor a pénzügyessel mi vételezzük be az új árut, amíg ő mélyenszántó csevegést folytat a barátnőivel telefonon. Nem tűnik fel neki, hogy amikor más gyöngyöző homlokkal számol, tervez, szerkeszt, fordít, fogalmaz, akkor ő fennhangon locsog 2 méterre tőled, mert ha nem is épp helyette dolgozik az ember, az sem igazán indítja meg, hogy a pofázása akár zavarhat is mást. Ha nem adok neki feladatot, akkor jól elvan egész nap netezgetve - ilyenkor kapom a főnöktől a leszúrást, hogy én miért nem haladok, az én dolgaim miért állnak: ha van olyan, amit a maca is meg tud csinálni, akkor miért nem bízom meg vele?
Erre persze nem válaszolhatja azt az ember, hogy azért kérlek alássan, mert ha meg is csinálja, amit kérek,
1. akkor 5 perc helyett 3 nap alatt,
2. akkor hibásan,
3. akkor szájhúzva.
Magad uram, ha szolgád nincsen-helyzet. Csak éppen közben "föntről" meg jön a siránkozás, mert valóban, ha azt mondom, hogy inkább megcsinálom én, csak biztosan jó legyen, akkor a saját dolgaimtól időt és energiát kell elvonnom, úgy meg tényleg lassabban halad előre minden.
A csúcsdilemma az ilyen szituban: odaadod az illetőnek a munkát, megcsinálja (szájhúzva és/vagy lassan és/vagy hibásan), majd valami gond van vele, amiért téged meszelnek el - na, akkor hogy dönthetsz, lecseszed te is, vagy (bölcsen) kussolsz?
És ez a nő csak egy példa a kismillióból. Ilyen fartúró volt apáméknál a főnökasszony fia, az "informatikus", aki egy lefagyott géptől is bepánikolt; ilyen volt az RLT-nél a nyakunkba ültetett új "főszerkesztő", aki a valamelyik mufti lányát kufircolta lányával járt és bár köze nem volt a témához, betolták; ilyen volt az előző munkahelyemen a fél cégcsoport, ahol például a kommunikációs osztályon olyan ember ült, aki a boss korábbi üzlettársának gyereke volt, de a szakmát legfeljebb ugatta...
Te benyomnál a céghez egy embert, csak mert "a vér kötelez"? Feltételezve azt persze, hogy te nem egy hasonló nyomoronc vagy, aki akit apu-anyu nevezett ki, annak ellenére, hogy olyan sötét vagy, hogy egy vödör szén hozzád képest villanófény...
