Hogy, hogynem, tegnap este mégsem volt poszt.

Kezd ez nálam valami rossz karma lenni, mert ha megígérem, hogy írok, akkor az istennek se lesz belőle semmi, úgyhogy azt hiszem, hogy az ilyen elhamarkodott kijeltéseket mostantól hanyagolom.

Szóval hazajöttem. Az út jól sikerült, bár lefelé majdnem elmosott minket autóstól az eső: az érdi Tesco előtt majszolva a még meleg sajtos kiflit, a pár kilométerre csattogó villámok egészen szépen néztek ki, de ugyan ez testközelből már nem volt vicces. Úgy húsz percet álltunk egy felüljáró alatt vészvilligóval az útszélen, mert cirka 20 liter/másodperc mennyiségben ömlött az esővíz a szélvédőn, ami az ablaktörlőket kifektette. Szerencsére jó döntést hoztam: megunva a dolgot egy bő negyed óra múlva mégis továbbmentem, Velence előtt már nem hogy nem esett, az út is száraz volt.

Az útról jut eszembe: a Toyotával mentem, ami ugye azt jelenti, hogy  kész lett a kocsi. Eddig a motor erős volt - most ijesztő. Inkább nem akarok belegondolni, hogy mit tudott ez az autó, amikor lejött a gyártósorrol, minden esetre Karesz kitett magáért és a végeredmény szerintem megközelíti azt az állapotot amilyen vadiúj állapotában volt a motor. Nem kevés pénz maradt ott végül (100.000 meg az apró), de két dolgot ehhez hozzá kell tenni: egyrészt maximálisan elégedett vagyok az elvégzett javítással, másrészt annyi alkatrész - benzintank, szintmérő, első-hátsó üzemanyagszűrő, 4 injektor, injektor-híd, stb. - ment bele az autóba, hogy ennyiért ajándéknak tűnik.

Egy dolog volt ami kisse beárnyékolta a hetet: valami trutymó elakadt a nyaraló szennyvízcsövében, nem ment le a víz a mosogatóból, de legalább cserébe jött fel belőle dögszag. Úgyhogy szombaton még szétvertük a követ a konyhában, savaztunk (nem átvitt értelemben, hanem szó szerint), kézi csőgörényeztünk, majd végül egy 20 bar-os kompresszorral sikerült egy akkora lukat robbantanunk a dugulásba, hogy lassan ugyan, de átcsordogált a víz. Öröm az ürömben, hogy a fürdőszobák külön hálózaton vannak, így akkor se lett volna tragédia, ha a mosogatók kispadra kerülnek: így is volt tányér+evőeszköz mosogatás a csapban, mert kedden újra visszajött a szennyvíz és megint lehetett a kompresszorral bohóckodni.

Az időre nem panaszkodhattunk, egyedül vasárnap gyengélkedett még egy kicsit, de utána eszméletlen napsütés és kánikula volt. Meglepő módon a brutális napsütés ellenére sem égtem hamuvá, úgyhogy idén már nem néznek talán sanyarú sorsú informatikusnak vagy irodaszolgának (Pedig... :P ).

Idén is megvoltak a kötelező ordasnagy zabálások: számszerint 16 darab gigapizzát sütöttünk a kerti kemencében, illetve 6 kiló grillhús vándolrolt az örök vadászmezőkre pénteken :)

Közben munkaügyben is megint zajlanak az események és persze hozom megint a papírformát: háromkörös interjú (ami ugye esetemben elpazarolt szabadnapot jelent, hiszen nyilván munkaidőben vannak) próbamunka, sok-sok ígérgetés, majd megtudom, hogy megnyertem a pályázatot, méghozzá testhosszal, csaképpen...

... most ezt a munkát odaadták az eddigi asszisztensnek, mert az elnökség úgy gondolja, hogy most itten költségcsökkentés van mindenhol, akkor ők is... és ez aztán nagyon rafinált megoldás, mert így egy ember csinálja meg az eddig kettőre rábízott melót, negyedannyiért. Igaz persze, hogy az asszisztens eddig 4 órában volt, mert az egyetemet még nem fejezte be és a munka zömét a másik hölgy vitte, de ez nem baj. Azon persze lehetett nyekeregni, hogy én nem dolgozom elég ideje főállásban, ergo nincs elég tapasztalatom... 

A dolognak annyi pozitív hozadéka van, hogy a fejvadász aki nem első alkalommal vitt ilyen helyekre rájött, hogy lát benn fantáziát, mint saját alkalmazottja, úgyhogy lehet lesz mégis másik munkám. Egyelőre a financiális dolgokon nyüglődök még, illetve próbálom valahogy a tegnapi 2 órás beszélgetésünkből leszűrni, hogy miről is szólna majd nekem ez a meló. Persze mindeközben azt is tudom, hogy amikor a főnököm méltóztatik majd befáradni és megint elővesz egy egyórás kiselőadásra valami mondvacsinánált baromság miatt, akkor tuti meglesz az a kezdőlökés, ami kiröpít innen, át az új helyre...

Ma visszahúzok a Balatonra "hosszúhétvégézni", úgyhogy lesz időm átgondolni a dolgokat, sőt még lehet a vázlatban lévő posztokra is jut egy kis időm.

Tehát mint feljebb írtam: eztán nem ígérek semmit, max. annyit, hogy majd jövök.