Komolyan nem tudom, hogy létezik-e a metorológiánál elcseszettebb tudomány...

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem kevés időbe telik, amíg valakit hivatalosan is időjárás-szakértővé képeznek, így felmerül bennem a kérdés: érdemes?

Van egy ember, aki szeretne valami értelmes szakmát megtanulni, valami olyat, amiből nem képeznek évente többezret (helló, kommunikáció és médiatudomány szak...); van esze, ezért nem megy el valami ostoba büfészakra, kamatoztani akarja az addig megszerzett tudását és a képességeit; felmerül benne esetleg, hogy "ha majd nagy lesz", akkor valami olyan hivatást végezzen, ami a közt szolgálja.

Ehhez adott egy-egy intézmény, akik összeszedik ezeket a jobb-rosszabb képességű embereket; kipaszíroznak vagy belőlük, vagy az államból egy kisebb vagyont a képzésükre; vért izzadnak, tanár és diák egyaránt, mert az egyik tanítana (feltéve, hogy megvan a képessége hozzá...), a másik inkább "élne", bulizna, pénzt keresne, csajozna.

Aztán mi lesz? Végül 4-5, esetleg 6 év alatt a kezdő, mondjuk 100 csapatból 25-30 embert szélnek eresztenk a diplomájukkal, vélhetőleg kevés gyakorlati tudással (kövezzen meg aki akar, de VALÓDI tapasztalatot egy iskola sem ad).

És ezek elkezdenek jósolni.

Nem a bemondókra gondolok, azoknak a legtöbbször köze nincs a témához, csak beolvassák, amit a kezükbe nyomtak (kivételek a Vissy Károly típusú emberek, de gond azért velük is van bőven).

Mert ezek valóban jósok - méghozzá a szélhámos fajtából. Körülbelül olyan pontossággal tudják meghatározni a következő heti/napi/órás időjárást, mint a bazárokban kapható "indián meteorológus szerkezetnek" csúfolt, viccesnek szánt marhaság: ott az a koncepció, hogy ha a falapra szerelt kő nedves, akkor esik, ha száraz, akkor süt a nap, ha havas, akkor jön a fehér égi áldás és így tovább.

Na, körülbelül ennyit tudnak a hazai időjósaink is. Pl. a hétre mit ígértek? Kocsit akartam szereleni, pontosabban festeni, így tudnom kellett, hogy mire számíthatok. Szombat vasárnap esett, úgyhogy hétfőre is beígérték, keddre detto és azt állították, hogy szerdán lesz először és utoljára a héten napsütés. Ehhez képest a hét első két napján majd meggyulladtam az irodában, csapadéknak nyoma nem volt, szerdán meg végig lógott az eső lába... OK,  tényleg volt napsütés is, mentségükre szóljon, de délutánra felhő is annyi volt, hogy egy apró szeletet nem lehetett látni az égből, ráadásul a szél kishíján letépte az ember fejét.

Ez a mostani helyzet persze nem olyan gáz, inkább csak bosszantó. A "kedvenc" ilyen sztorim két évvel ezelőttről való: tervezgettük, hogy elmegyünk wake-boardozni, ráadásul kiderült, hogy Velencén a köteles pályán van kedvezményes tanuló időszak is, délelőtt. Abban biztosak voltunk, hogy hétvégén ez a néhány óra használhatatlan, mert mindenki arra játszik, hogy itt "olcsón" menjen pár kört - a profik is. Így maradt az az opció, hogy hétköznapra valahogy bezsúfoljuk, ergo szabadnapot vettem ki. Két nappal korábban a meteorológusok elkezdték szajkózni, hogy hiába van nyár, jönnek a jegesmedvék, be fog fagyni a seggünk, 30+ helyett mindeki számoljon 10 fokos átlaghőmérséklettel. Program legfújva, szabadnap úszott, mert visszacsinálni nem lehetett a dolgot. 

Nyilván mondanom sem kell, hogy a nyár egyik legmelegebb napja volt...

Rohadtul kiábrándító lehet, hogy valaki megtanul egy elvileg egzakt dolgot, aztán amikor elkezdi csinálni, akkor kisül, hogy marhára nem olyan egyszerű ez, mert bizony ez a köcsög valóság folyton beleugat. Innentől viszont azt nem értem, hogy minek vergődnek? Mondják meg nyugodtan, hogy "Valószínűsíthető, hogy esni/havazni/sütni fog a nap, de valójában alig van közünk a témához, úgyhogy senki ne vegye készpénznek, amit mondunk/írunk - majd a természet elrendezi, mindenki legyen felkészülve a lehetséges helyzetekre."

Zárásként, stílszerűen: derűs napot mindenkinek.