Beteg vagyok. Aki olvassa az edzős blogot, tudja, hogy egy hete elkapott valami kórság.

Mondhatnám, hogy egy éves események szelleme kísért, de nem akarok ilyen teátrális baromságokkal jönni: tény ami tény, tavaly szinte napra ugyanekkor kaptam el a H1N1-et, szinte ugyan így be voltam ragadva egy munkával, mint most.

Igazából már nem is a betegség önmaga a legrosszabb a dologban: péntek éjjel rókáztam hármat-négyet, szombaton még fájt a hasam, vasárnapra az is csitult. Viszont enni nem tudok semmit, az elmúlt egy hétben annyi kaja ment belém, mint egy 5 éves gyerekbe, egy átlagos napon.

Hétfőn voltam orvosnál, kaptam egy 500 mg-os lógyógyszert, hét szem az egész, napi egyet kell befalni. A következő párbeszéd zajlott le a rendelőben:

- Nagyon csúnya a torka, gombostűfejnyi gennyes gyulladásokat látok.

- Az jó, mert a torkom nem fáj, a gyomrom miatt jöttem.

- Hát, ez olyan, hogy vagy a légzőszervekre, vagy a gyomorra húzódik rá. Felírok antibiotikumot.

- És attól jobb lesz a gyomrom?

- Ez csak a torkára hat, a gyomra meg majd rendbejön, ha lemegy a gyulladás.

Ennek fényében a gyógyszer mellékhatásai:

- émelygés

- gyomorfájdalom

- hányás és hasmenés

- étvágytalanság

- fejfájás

Mindez közel 4.000,- forintért. Ja és azóta fáj a torkom.

Komolyan kétségeim támadnak, hogy az orvostudomány produkál több fiaskót, vagy az időjárásjelentők? Jó lenne lassan kikecmeregni ebből az egészből, mert elmaradtam az összes munkámmal - az irodában és a fordítással egyaránt - le kellett állnom az edzéssel (bár lehet, hogy többet fogytam ez alatt az egy hét alatt, mint a fekvőtámasz-felülés kombó eddigi két hetében) és amúgy is trágya így a közérzetem.

Most megyek, összeszedem magam, vár az orvos, meg útközben összeszedem Papát is, mert rajta ma reggel tört ki 39 fokos láz...