Igen, ahhoz azért kell történnie valaminek, hogy egy hónapig ne legyen bejegyzés az oldalon.
Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy a lustaság az ok, de ez egyből megdől, ha valaki átkattint a másik blogomra és végignézi, hogy milyen sűrűséggel és rendszerességgel mentek ott a posztok. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy az elfoglaltság volt az ok mert ez még igaz is lenne, de csak éppen féligazság: megcsináltam egy rakat munkát és próbamunkát, amiről néhány szót már szóltam, erről most mesélek majd részletesebben is. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy örömteli munkaváltáson vagyok túl, de ez sem állná meg így a helyét, mert bár a váltás megtörtént, a katarzis elmaradt, számos okból...
Kezdjük ezzel az utolsó ponttal, mert ez volt az egész hallgatásom alfája és omegája. A csend kezdetét az okozta, hogy egyszerre három cég talált meg, hogy nekik kellenék. Ez már-már törvényszerű, hiszen amikor aktívan kerestem, akkor rohadtul senki nem írt vissza, pláne nem hívott be, bezzeg amikor egy megjelent, akkor rögtön jöttek a többiek is. Azt nyilván mondanom sem kell, hogy nem ajánlattal, hanem interjúkörökkel, próbafeladatokkal, ezer darab e-mail váltás, egyeztetés, telefonálás.
Így indult a próbafeladatok gyártása, amiből kaptam két cégtől összesen négyet, három-egy felállásban. Nem panaszkodtam, mert a három feladatot elém pakoló társaság egy több mint vonzó full-service ügynökség, akiknél csúcs lenne a pénz, a beosztás és a feladat is. Igen, lenne, innentől lesz egy kicsit keserédes a történet. A másik cégnek egy egyszerű kampányt-vázlatot kellett összepakolni, volt utána egy személyes interjú, de pont tegnap írtak is, hogy "kösz, nem". A harmadik társaság egy nemrég indult vállalkozás, az online közösségi vásárlás piacvezető posztjára törő cég. Na, most nekik dolgozom.
Amitől az egész ügy gennyes lett, az elsőnek az, hogy még a pályázási szakaszban felhívta valaki az immáron volt főnökömet. Hogy referenciát akartak kérni, vagy inkább befújni, már sosem tudom meg, minden esetre a boss berágott rám, de hagyjuk meg, jogosan. Érezhettem volna én is, hogy van annyira jó a kapcsolatunk, hogy megbeszéljem vele, hogy nekiállok más melót nézni, de egyszerűen nem mertem ezt meglépni, mert úgy éreztem, hogy decemberben volt egy beszélgetésünk, ahol megpendítettem, hogy ajánljon be egy helyre, de akkor inkább a szőnyeg alá söpörte az egészt, mint hogy érdemben foglalkozzon vele. A dolog vége az lett, hogy békében elváltunk, bár nagyon sérült egy olyan kapcsolat, ami többet érdemelt volna egy ilyen "lezárásnál" - talán az egyetlen főnököm volt, akivel baráti kapcsolat és egy mentor-mentorált viszony alakult ki.
A másik dolog amitől keserédes lett az elhelyezkedésem, az a tény, hogy nem feltétlenül ide szerettem volna jó. Érdekelt ez az egész iparág, hiszen ezért is jelentkeztem ide: felfutóban lévő trend, sok lehetőséggel, sok tanulnivalóval, viszonylag jó pénzért. Megtettek ügyfélkapcsolati igazgatónak így még az ego-m is csendben maradhat, bár a rangkór tipikus nem olyan mizéria, ami eddig gyötört volna (van helyette ezer más). Igazán az ügynökségi melót akartam megkapni, mert ott láttam a lehetőséget, hogy pont az a munkát végezzem, amit szeretek és amiben igazán jó vagyok. Sajnos ott viszont beleütköztem abba a problémába, hogy két tulajdonos van és csak együtt dönthetnek... mindkettejüket ismerem, az ügyvezető hölgyet lenyűgözték a próbafeladatokra adott megoldásaim, a faszit meg még a korábbi munkahelyemről ismertem, mint nyomdai kapcsolattartót és kereskedelmi igazgatót. Úgy tűnt, hogy minden sínen van, ekkor jött a munkahelyen a lebukás és a búcsú, így égetőbb lett a szitu, hiszen munka nélkül voltam, ráadásul a mostani helyemről már választ vártak, hogy elfogadom-e az ajánlatukat. Az idő ellenem dolgozott hiszen ki kellett volna még kiböjtölnöm, hogy a tulajdonos ürge döntést hozzon, de közben féltem, hogy ez a hely meg elúszik a késlekedésem miatt. Végül a tulajdonos hölgy adta meg a végső lökést, mert elmondta, hogy ahhoz, hogy felvegyenek, 3 dolog kell:
- Egy találkozót összehozni a társtulajdonos ürgével (ez azóta sem valósult meg)
- Meggyőzni, hogy jó vagyok
- Meggyőzni, hogy rúgják ki a cégtől XY-t, aki nagyon sokszor hibázik, de emellett pont az emlegetett fazon liblingje...
Mivel mindez kilátástalannak tűnt néhány napon belül így elfogadtam a közösségi vásárlói cég ajánlatát, kvázi az ügynökségi hölgy javaslatára. Tudta, hogy ez nekem a levegőben lóg, korrekt volt, nem akarta, hogy megszívjam és a végén munka nélkül maradjak, így azt tanácsolta - érdeke ellenére - hogy fogadjam el, amit kínálnak.
Úgyhogy most itt ülök egy jó cégben, versenyképes fizuért, kismillió lehetőséggel előttem, de mégis kicsit keserű a szájíz, amolyan "jó-jó, de tulajdonképpen én a másikat akartam" érzés.
Valaki vágjon pofán, mert tudom, hogy most pont ez érdemelném. Talán kicsit észhez térítene.
Legközelebb írok pár sort arról, hogy mi is megy itt.
