Elvileg egy zajos, majálistól hangos hétvégén vagyunk túl.

Legnagyobb örömömre én végre két csendes napot tudok magam mögött, amit csak néhány pillanatra tudtak olyan marhaságok megzavarni (csak így simán, semmi fény), mint az ingyenes budapesti tömegközlekedés utópisztikus ígérete vagy az a tény, hogy az ünnepnap maga persze hétvégére esett (hozzátenném, karácsonykor ugyan ez lesz, bár ott legalább a újév első napja hétfőre esik, amikor is aligha akarnak a majd bárhol másnapos, kómás munkaerőt látni a cégvezetők).

Tavaly nem volt valami lélekemelő a május 1. Kimentem a Felvonulási térre az Ötvenhatosok terére, ahol úgy volt, hogy fellép a barátnőm tánccsoportja. A halálba szekáltam, amikor láttam a műsorfüzetben, hogy a Pa-Dö-Dő lesz előttük, de aztán a helyszínen kiderült, hogy ennél is súlyosabb (Anyám borogass, komolyan képes voltam  egy ennyire szar szóviccet elsütni?) helyzet, ugyanis a két vágósúlyban lévő hölgy a tér közepén elterülő hatalmas központi színpadon playback-elt, míg rájuk egy, az Ajtósi Dürer sorhoz közelebb lévő, elszigetelt, félreeső placc várt...

... méghozzá egy olyan, ahol a fellépők sorát olyan húzónevek erősítették, mint Emilio, vagy a G-Point, ahol G stands for gypsy - gondolom nem kell bővebben kifejtenem. Egy darabig vívódtam, hogy nekiálljak-e lefotózni az ott összegyűlt hihetetlen népeket (zömmel hájcsöcsű, sötét, Cosa Nostra Family feliratú izompólókban feszítő túlfejlett kamaszok + Kolompár Orbán öt testőrrel), de mivel féltettem a gépet és a testi épségemet, úgy döntöttem, hogy elég, ha ezt a szép emléket megőrzöm magamban. Hála a jó égnek a fellépést elmosta egy vihar.

Idén inkább úgy döntöttem, hogy inkább kialszom magam, majd alaposan bekajáltam és hármasban a bátyámmal és a barátnőmmel megnéztük az Ironman első részét, hogy az esti mozi előtt kicsit felfrissítsük az emlékezetünket a témában. A folytatást amúgy az elcseszett, "kétésféldimenziós" Titánok harca után az év filmjének éreztem, de hogy ha nem akarom nagyon elragadtatni magam, akkor is mindenképpen azt kell, hogy mondjam, üdítő darab volt. A nárcisztikus playboy szerepe még mindig nagyon jól áll Robert Downey Jr-nak, az akció mennyisége és minősége is megfelelő volt, egyedül a James Rhodes-t játszó színész cseréje fájt egy kicsit, akinél legalább a szinkronhangot meghagyhatták volna, mert egyrészt azzal is kevésbé feltűnő lett volna a váltás, másrészt az új hang elég borzalmas szerintem (olyan, mintha nem kapna levegőt és folyamatosan préselne: nem tudom, hogy ki a színész, nem az első munkája, de már máskor se tetszett).

Vasárnap sikerült bebizonyítanunk a vendéglátós múlttal rendelkező testvéremmel, hogy a muffin akármilyen egyszerű süti legyen, igenis el lehet szarni azt is. Anyák napja örömére vettünk ugyanis egy muffin-sütő tálcát, és gondoltuk ne csak a cucc legyen maga az ajándék, meglepjük anyut egy adag kész sütivel is. A dolog végeredménye az lett, hogy sikeresen összehoztunk 12 darab, méretre normális muffint, de ezeknek nem lett jó igazán a belseje (valahogy nedves maradt, bár estére egész jó lett, mikor már teljesen kihűlt) illetve a második adagból lett 8-10 kicsi süti, aminek viszont a tüzelőértéke jobb volt, mint a táp, kvázi szénné égtek. Utólag kaptunk egy tippet, hogy legközelebb ne keverjük össze a hozzávalókat géppel, hanem csak amennyire hagyja magát, kézzel, mert minden muffinnál így kell. Nem tudom, hogy ez mennyire él a köztudatban, én ahány receptet megnéztem, egy sem írt semmit a keverésről.

Közben volt némi változás is melóügyben. Az Állásbörze - ami nem volt sajnos túl termékeny - hozadékaként két helyről már visszajeleztek, hogy az önéletrajz alapján mehetek tovább, úgyhogy várok egy telefonos interjúra, illetve a másik helyre mennem kell majd május 25-én egy elvileg mocskosul nehéz készségtesztre. Van egy harmadik opció is, ami a legbiztosabb ugyan, de ugyanakkor a legtöbb kockázattal is bír:

1. az itthon szokásos minimálbéres sztori, számlaadással... kicsit sem lógna ki a lóláb a mostani, totál legális, 8 órás bejelentett helyem után, ugyan...
2. havi 14 napot kell dolgozni, de azokon a napokon 12 órát, ráadásul ebben van 4-5 éjszakás
3. sosem dolgoztam ilyen pozícióban - mondjuk ez izgat a legkevésbé, eddig mindenhol megálltam a helyem

Az egyik legjobb barátom, Márk ajánlotta, az ő helyére mehetnék, mivel egy másik TV-s társaság elhívta innen operatőrködni - ez inkább az ő világa, a szerkesztést, a programming-ot háttérmunkának tartja, ami az ő hiperaktív életéhez nem passzol. A pénz nagyon vonó, a mostani, nem alacsony fizumhoz képest is cirka +30%, csak ilyen felállással nem tudom, hogy szabad-e beleugrani...

Ha nem érezném, hogy itt nem jó, akkor könnyű lenne nemet mondani, de sajnos minden nappal nagyobb a csábítás, mert

• rohadtul idegesít, hogy egy nyomorult ejtőernyős az asszisztensem, aki - bár elvileg értem van - több gondot jelent, mint segítséget,
• az idejövetelemkor ügyvezető-helyettesi poszttal kecsegtettem, erre most előmenetel helyett kaptam egy ügyvezető-helyettest a nyakamba, aki ugyan kedves és ügyes figurának tűnik, de lövése sincs a piacunkról, ráadásul szintén úgy került a céghez, hogy a főnök cimborája...
• azt várják tőlem, hogy oldjam meg egyedül a feladataimat, de az önálló munkavégzést folyton agyonütik azzal, hogy ad hoc megkurtítják a jogköreimet
• úgy tűnik, hogy akkor lenne elégedett a dolgaimmal a vezető, ha mindent leegyeztetnénk vele, de ha egy nap több kérdés is felmerül, akkor már a másodiknál olyan pofát vág, mint aki lócitromba harapott
• semmiben nem képesek meglátni a pozitív eredményt

Kellene még egy kis idő, hogy dönteni tudjak, de az épp nem sok van...