Van egy intézmény Magyarországon, amely Közép-Európában egyedülálló a maga nemében: az 1889-ben megnyitott Fővárosi Nagycirkuszról van szó, amely köszönhetően szerkezetének, télen-nyáron nyitva tart.

Ez a nagyszerű létesítmény nekem most egy új dolog kapcsán lett kiemelkedő: elmondhatja magáról, hogy nem csak Közép-Európa, de lehet, hogy a világ legszarabb reklámját tudhatja magáénak!

Íme a rettenet:

A borzongásra vágyók kattintsanak a képre a nagyobb verzióért.

Az első sokk ismét a metróban ért. Úgy látszik, hogy a tömegközlekedési járművek és a megállók az utóbbi időben gyűjtőhelyei lett az ilyen szörnyszülötteknek - ilyen formán a szokásos büdösutas-agresszívkaller-bedarálamozgólépcső-beeselametróalá veszélyforrások egy újabb elemmel bővültek.

Fővárosi Nagycirkusz plakát lelőhelye = veszélyes üzem.

Na, de térjünk is rá, hogy mi a bajom a fenti valamivel.

Elsősorban a mérhetetlen igénytelensége. A Wordart-ok színvonalát alulról súroló ló-cirkuszsátor-oroszlán kombót önmagában még beveheti az ember gyomra. Gondolom olcsón, alacsony jogdíjjal meg lehetet kapni egy állatos készletből, le is csaptak rá. A cirkuszsátornak evidens, hogy ott a helye, ha valaki nem teljesen retardált és tudja használni az Illustrator-ben a Pen Tool-t, az cirka fél óra alatt összedobja.

Ehhez kapunk egy hatalmas feliratot, amely grafikai szempontból az anyag talán egyetlen értékelhető pontja: rövid és olvasható. Az már más lapra tartozik, hogy engem megtévesztett, mert kapásból vándorcirkuszra, valami road show-szerűségre gondoltam és csak az apróbb, ocsmányul odaszórt oldalsó szövegből derült ki, hogy ez egy - fizikai és átvitt értelemben is - állandó műsora lesz az intézménynek.

Az igazi zavart az erőben viszont nem ez a silány kivitel okozta nálam, hanem a bal oldalon látható lény. A mellette lévő szövegből - amely jól mutatja, hogy a készítőnek nem mondták el, hogy van olyan, szövegformázási beállítás, hogy "sorkizárt" - megtudhatjuk, hogy ő (egy) "Davis-bohóc", ami/aki rosseb tudja, hogy mit takar. Az ziher, hogy a coulrophobiások sikítva menekülnek meglátva punk-taraját és rózsaszínre dekorált pofáját, amelyet egy olyan, a fotózás idejére hajlakkal rögzített mosoly koronáz, amelyről - látva a végeredményt - talán még ő maga sem hiszi el, hogy őszinte. A görcsölő figura legnagyobb kérdőjele nem a fizimiskája, hiszen mégiscsak egy kipingált bohóc: viszont mi a jó francot művel a kezével? Számol? Tördeli az ujjait? Az imént rácsukta a bőröndöt és most zavart mosolyt imitálva próbálgatja, hogy hány ujja tört el?

Nálam a harmadik opció a befutó, mert az legalább megmagyarázná, hogy miért vág ilyen szerencsétlen képet.

Rémlik, mintha lett volna idő, amikor olyan hírek röpködtek, hogy a FNC szegény mint a templom egere. Nem tudom, hogy a jelen állás mi, de azt nem hiszem el, hogy nem lett volna egy ügynökség, aki egy ilyen piti munkát, ami azért mégiscsak egy hálás téma nem zavar le potom áron, vagy urambocsá' ingyen, támogatásképp.

Példának álljon itt egy koncepció, amit teljes 17 percig tartott összeraknom, úgy, hogy ebből 12 perc volt, hogy kivágjam az eredetiből az "Úton a bohóc" feliratot, mert azt szerintem érdemes megtartani:

Félreértés ne essék, ez nekem se az a munka, amit referenciaként vinnék magammal, ha munka után járok. Csupán azt érzékeltetném, hogy egy ilyen halál primitív cucc összerakása az ennyi idő... és talán nem csak én érzem úgy, hogy ez a plakát még talán rá is tudna venni, hogy nézzem meg ezt az előadást.

Amúgy tudjátok ti, hogy milyen rohadt nehéz egy normális, vidám bohóc-képet találni a Google képkeresőjével?! Itt az eredmény, ha rákerestek a "clown" szóra.