... hogy megint nem posztolok normálisan semmit?
1. A kisebbik akadály az, hogy gyártom a villámbejegyzéseket a 365 nap edzésre, ami csak úgy működik, hogy edzek is, ez pedig eleve időt vesz igénybe.
2. A barátnőm szakdolgozata - pontosabban a témája és a megírás nehézségei - rádöbbentettek, hogy létezik egy meglehetősen népszerű reklámtrend/eszköz, aminek nincsen hazai szakirodalma, így belefogtam magam a megírásába: egyelőre gyűjtöm az elérhető nemzetközi anyagokat, könyveket, bújom a szaklapokat. A vitamin az lehet a dologban, hogy mint első szerző, gyakorlatilag a terült magyar szakértője lehetek és ez elég jó referencia lenne a marketing szakmán belül, kvázi a sef-branding-em első lépcsője.
3. A könyvhöz részben kapcsolódik az is, hogy elkezdtem belemászni a webszerkesztésbe. Az irodában - bár sosem tanultam - kismillió esetben kell nekem belenyúlni a céges portálba, amit eleinte Skype-os irányítással, majd némi Google-ös utánajárással mára már egész szépen kitanultam. Viszont úgy érzem, hogy sokszor még vaktában vagdalkozom, az ilyen szakbarbár munkavégzést meg nem csípem, úgyhogy elkezdtem önerőből fejleszteni magamat, tanultom a HTML-t és a CSS-t az alapokról. Ennek remek aprópója, hogy úgy gondolom, hogy a könyvhöz nem árt majd egy weblap - kiváltképp, hogy e-book formátumban is töröm a fejem - ezt pedig úgyis az alapokról kell felépíteni, a lehető legjobban optimalizálva. Emellett van egy párezer forintos felkérésem egy egyetemista ismerőstől, hogy készítsek el egy lapot a HÖK számára - szerintem nincsen jobb annál, amikor valaki vállalja azt, hogy lesz kísérleti nyúl és még fizet is azért, hogy én az elkészítésen túl megtanuljak valamit :)
4. Sajnos nem úgy alakulnak a pénzügyi dolgaim, ahogy szeretném. A privát projektjeim viszonylag jól haladnak, ahhoz képest, hogy tavaly vettem egy lakást, beletéve az összes tőkém és a nyakamba véve egy havonta törlesztendő jelentős adósságot, mára egész szép összeget sikerült újra megspórolnom. Viszont az irodai melóval ordas nagy szopások vannak. Mondhatnak akármit a nagyokos elemzők meg politikusok, hogy javult a helyzet vagy éppen pont hogy romlott, ettől a tény még tény marad: válság van. Kevés a megbízás, a biztosnak tűnő cégek is visszatáncolnak, mindenki kivár, hogy mi lesz - mondjuk szerintem amíg a nagyszerű vezetés leginkább abban jeleskedik, hogy még mélyebbre ássa a gödröt az ország alatt (pl. a médiatörvényhez hasonló veretes marhaságokkal, ami nemzetközi szinten is kiverte a biztosítékot), ahelyett, hogy pont az ordító lyukakat próbálná betemetni, nem lesz itt pozitív változás, legfeljebb az emberek saját erejéből, az meg olyan mint a fingás a passzatszéllel szemben, ismerve a hazai csodaváró mentalitást.
Dióhéjban ennyi. Ha sikerült megint egyenesbe hoznom a pályát, akkor jövök majd pár dologgal, sőt, ha minden jól megy, lesz megint vendégposztom is! Pá.
