Elfogytak a karácsonykor bevásárolt könyveim, úgyhogy kínomban Twilight Saga-t olvasok. Az tuti, hogy ha nem a barátnőm csoporttársa adta volna kölcsön, akkor némi keserű szájízzel forgatnám, de így ingyen még elmegy.
Leszögezem, messze nem a legrosszabb könyv, amit lektűr kategóriában olvastam, de a körülötte kialakult hihetetlen hisztériát nem igazán értem. Hogy nem én vagyok a kiszemelt célcsoport, az elég hamar nyilvánvalóvá vált, már csak a 2. könyv végén idézett internetes rajongói fórumokról mazsolázott idézetekből is: ha jól emlékszem, akkor csak lányok nyilatkoztak, de szigorúan 18 év alattiak... lányregény na, a szó klasszikus értelmében véve, de nem is ez a gondom vele.
Hanem az, hogy egy ezerszer - más helyeken sokkal jobban - megénekelt sztori light verzióját kapom. Kicsit olyan érzésem van, mintha Stephanie Meyer fogta volna magát és az Ann Rice-féle vámpírciklusból, meg a World of Darkness univerzumból csinált egy 12+ verziót. A számtalanszor, kismillió formában végigrágott vámpír-vérfarkas téma (Lásd Underworld-filmek, az emlegetett World of Darkness univerzum, a Goldenlane-féle Éjfél és Farkastestvér című kötetek, stb.) valószínűleg még sose volt ennyire hétköznapi formába öntve, tiniszerelemmel, középiskolával, szinte 100%-os vér- és erőszakmentességgel - és valószínűleg ettől lett fogyasztható a 13-18 éves lányoknak.
Viszont én csalódott vagyok, mert ezzel azért nem sikerült feltalálni a spanyolviaszt, újat szinte semmit nem kaptam, mert egy lágyított, kommersszé tett vérszívós sztori (vagy vámpírtémával megbolondított szerelmes tiniregény, ahogy tetszik) szerintem édeskevés. A másik dolog, hogy az első két kötet sztorija nekem kísértetiesen hasonló, ha rosszindulató akarok lenni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy ugyan az, csak éppen a hímnemű főhős neve megváltozott. Ja és ezúttal más szörnyé változik, aki persze nem szörny valójában, hanem egy joviális meselény.
Gyanítom, hogy az utolsó kötet arról szól majd, hogy a főhős leányzó majd kétségbeesetten tépelődik, hogy melyik kan kell neki és végül, teljesen kiszámítható módon - de nagyjából az olvasótábor vágyinak megfelelően - a vámpírfazon nyakába borul, illetve, maga is vérszívóvá avanzsál. Meglehetősen bosszantó, hogy ennyire kiszámíthatónak tűnik a történet, de gondolom ez az amit a legtöbb ember gyomra bevesz, ez eladható.
Azt már megfogadtam, hogy elolvasom a többi részt is, mert nem tartom egy rakás hulladéknak a sorozatot, csak egyszerűnek, mint a bot. Továbbá azt is megfogadtam, hogy nem Robin Hobb vagy G.R.R. Martin után látok neki a következő köteteknek, hanem valami Harry Potter-féle limonádét követően, hogy ne legyen annyira szembetűnő, hogy mennyire súlytalan az egész történet és az összes karakter (vagy inkább pont, hogy karakter nélküli szereplőhalom).
Ja, és nem nézem meg a könyvből készült filmeket. Az első darabnál a barátnőm rávett (ő speciel utál olvasni) a dologra és úgy éreztem, hogy ha a könyv egy gyenge közepes volt, akkor a film maximum egyes fölé: nem tudom, hogy ki követte el (nem is igazán érdekel), de engem kivert a víz, amikor megláttam az elvileg félisteni szépségű vámpírt (nem vagyok nő, de szerintem ez a tag kimondottan randa) és az elvileg - ha nem is szép, de - különleges hősnőt (az átlagosnál is átlagosabb kinézetű, szintén nem szép egyed). Ehhez társult egy borzalmas történetvezetés, ahol a hangsúly érzésem szerint a maximális szenvelgésen volt és egy olyan beteg, zöldes színvilág (a fényelő vajon mit látott?), ami ennek a nem kiemelkedő regénynek is szégyenére vált...
Lehet nem-egyetérteni :)
Még egy apróság: tegnap a metrón állva olvastam és egy előttem ülő 12-14 éves forma srác a borított megpillantva olyan undorodó tekintettel mért végig engem könyvestül-mindenestül, hogy komolyan elgondolkotam, hogy ennyire cinkes-e férfi létemre ilyen kötetekkel mutatkoznom? :-/ No mindegy.