...amikor azt látod, egy tüdőgondozóba belépve, hogy az egyik pizsamás beutalt éppen egy szál cigivel igyekszik lefelé az udvarra?
A helyszín az Uzsoki Kórház, az időpont tegnap délután. Éppen Papához slattyogtam be látogatóba, amikor a fent vázolt kép fogadott. Egy pillanatra elfogott a kísértés, hogy
- leüvöltöm a fejét
- elveszem a cigijét
- szimplán nem hagyom kimenni az épületből, ahol szigorúan tilos rágyújtani - ha meg mégis erősködik, akkor az első és/vagy a második opció még mindig működik
Aztán hagytam az egészet a francba, több okból: egy dohányossal arról vitatkozni, hogy ne gyújtson rá, nem szerencsés - tudom, hogy olyan mintha nekem valaki azt mondaná, hogy többet ne egyek gyrost. A másik indok az volt, hogy végiggondolva magamban az egészet egy egészen egyszerű, de fatális konklúzióra jutottam:
Dögölj inkább meg te nyomorult.
Igen, azt tudom mondani, hogy pusztuljon a férgese: rohadjon ki a tüdeje, marja szét a kártány a légcsövét, legyen impotens, hogy az ilyen hígagyú genetikai selejt ne is szaporodjon.
Volt egy oktatóm a főiskolán, pénzügy órát tartott nekünk. Egyszer valaki megkérdezte, egy hitelekről szóló előadás közepén, hogy "mi van azzal az emberrel, aki mondjuk felvesz egy Provident kölcsönt, hogy befektesse?", mire Sóvágó tanárúr sommásan ennyit válaszolt: "Hát, aki önmaga ellensége... az inkább kösse fel magát."
Kell bármit hozzátennem, vagy világos az összefüggés?
Persze itt megint elérünk ahhoz a ponthoz, amit két poszttal korábban is érintettem, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy más életébe, tetteibe belepofázok?
Úgy, hogy a Te pénzeden, az Én pénzemen, Mindenki pénzén megy a dohányos kórházba. Úgy, hogy többek között az ilyen alakok miatt ültem lázasan órákat egy tüdőgondozóban, amikor a H1N1 fertőzésemmel röntgenre vártam. Úgy, hogy bele se gondol az állat, hogy nem elég, hogy magát tönkreteszi, de hazavágja a körülötte élő (élni próbáló?) emberek életét is.
Persze ebből a legutolsó a legkevésbé se lep meg: nem sok intoleránsabb lényt ismerek a dohányosoknál. Ilyen a volt főnököm, akinek a Budai Várban lévő irodája szag alapján odaver bármely proli-tanyát; ilyen a buszmegállóban a "csakazártis" a szélfogó alatt és nem 3 méterrel arráb rágyújtó seggfej (nem, nem arról beszélek, amikor az esőben ott nyomorog egy csomó ember és a "szegény" dohányos is odaáll, hogy ne ázzon, hanem arról a tuskóról, aki a verőfényben is a képedbe füstöl, mert neki ott jó, sőt, így a csikket is bűntudat nélkül dobja a földre, amikor jön a busz, mert a kuka az ugye messze van...); és ilyen a tüdőbajos agyhalott, aki akkor sem fogja fel, hogy fel kellene hagyni a cigivel, amikor majdnem megpusztul tőle...
Záróakkord:
A dohányos is ember. Csak rövidebb ideig.
