Ez a legutóbb emlegetett "holnap jövök" - mint a mellékelt ábra is mutatja - alaposan megcsúszott, most az okokról nem számolnék be.

Elnézést, ha a mai bejegyzés a szokásosnál is szétszórtabb lesz, de nincs olyan központi téma, ami köré szerveződik - inkább csak néhány köznapi agybaj.

Mint a néni hétfőn a Lehet téren... volt arrafelé némi dolgom, majd mikor végeztem, elindultam a metróhoz. A lépcsőn jött szembe velem egy 60-70 éves jelenség, akinek a különlegességét a pólója adta, amin nemes egyszerűséggel csak ennyi állt:

COOL AS FUCK

Erős kísértést éreztem, hogy lefotózzam, de aztán több okból is úgy dönöttem, hogy nem volna ildomos. Egyrészt nem nagyon volt semmiféle kézzelfogható magyarázatom, hogy miért akarom idős hölgyek mellét fotózni, másrész úgy gondolom, hogy ez itt se nem a Subba, se nem a Napiszar: elég, hogy én (és valószínűleg még jópár ember az utcán aki látta és értette a feliratot) jót derültem rajta - a kisöreg további alázása nem célom, pláne, hogy vélhetőleg a tudatlanságának köszönhette a dolgot.

Mondjuk ez utóbbin egy kicsit eltűnődtem: honnan szerezte be a pólót? Ajándékba kapta esetleg? Turiból szerválta occsón? Mert ha nem Inspiral Carpets rajongó, akkor valami trükk van a dologban!

Végül a következő opciókat raktam össze:

1. Valamelyik gyereke/unokája gondolta, hogy ez mókás lesz és meglepték egy darabbal

2. Megvette egy boltban, de az eladó köcsögségből/angol tudás híján nem hívta fel a figyelmét arra, hogy mit is jelent a felirat a pólón

3. Ö Szupernagyi, aki anno punk volt és a polgárpukkasztás eme formáját választotta tudatosan.

Ízlés szerint aki amit akar válasszon, én naiv vagyok, hiszek az emberi tudatosságban, úgyhogy fixre a harmadikra szavazok :)

A heti másik döbbenet a trolin ért. Tulajdonképpen ilyenkor gondolkodom el, hogy PR-marketing helyett szociológiát kellett volna tanulnom, hiszen a BKV és úgy általában a  tömegközlekedés valami végtelen mennyiségű elmebeteget hoz-visz minden nap.

A szereplőink két, számomra behatárolhatatlan korú srác volt. Nem tudom, hogy melyik eset a jobb, ha azt mondom, hogy túlfejlett, érettségi előtt állók voltak, vagy infantilis huszonévesek: az előbbi esetnél elkeserítene, hogy már mostanra így szétszívták az agyukat, míg az utóbbinál az ejtene kétségbe, hogy ennyi idősen sem haladták túl egy orángután szintjét - ketten együtt.

Két bazi gitártokkal a kezükben vágodtak be az előttem lévő ülésekbe, de nem egymás mellé, hanem a "folyosó" két oldalán lévő székbe. Az egyikük fel volt még szerelve egy PET-palackkal és egy üveg Talléros sörrel, amelyen egy csinos díszmasni fityegett. Igazából ez a kép még így önmagában megszokottnak is tekinthető. Az már kevésbé szokványos, hogy tömegközlekedési eszközön egy ásványvizes palackkal gyengéden csapkodjuk a másikat. Ezek után az végképp meglepett, amikor az amúgy legfejebb torokhangú morgásokkal kommunikáló "sértett" egyszer csak kitisztuló tekintettel a barátjához fordult, és halál komolyan közölte, hogy "Kérlek, hogy ezt a tevékenységet  függeszd fel, mert meglehetősen kellemetlen." Ez volt az a pont, ahol úgy gondoltam, hogy felfüggesztem az olvasást és inkább az állatvilág eme különös jelenségére koncentrálok.

Érdemes volt.

A következő mondat amit elcsíptem, a palackos tagtól származott:

- Te, a zépénél hol lehet szarni?

Azt én is tudom, hogy a Toi-toi-ban nem, vagy csak egy komolyabb fertőzés  megkockáztatásával. Persze jött a válasz is:

- Hát van ott valami egyetem, és ott a bokorban.

Na, pompás, gondoltam, tényleg két őslényt láthatok élőben, de aztán a következő két mondatnál világosság vált, hogy valójából nem a kulázásról folyt az eszmecsere:

- És ott hogy, szabtatok? Befeküdtetek?

- Hát, ja.

"Szabás?" - kérdeztem magamtól, mert határozottan nem "szarni"-t mondott... aztán leesett, hogy a két agytröszt arra gondolván, hogy mondjuk idegenek közt esetleg ciki "baszást" emlegetni, ezzel a nagyszerű trükkel eufemizálták a dolgot - mondjuk ehhez üvöltöttek mint a sakál, tehát csak a fél busz hallgatta, hogy mi a téma, amit a következő néhány mondat koronázott:

- Te, tudod, hogy hol lenne nagy szám szabni?

- Na?

- Az ejfeltorony, úúú!

- Úúú!

- A Jocival meg a barátnőjével is nyomtunk ilyet, hogy mentünk négyen és egyszer ők, egyszer meg mi mondtuk meg, hogy hol szabjanak. Persze olyat nem lehetett, hogy az út közepén, meg ilyenek...

- Jaja, az komoly. Tudom, hogy neked van ilyen helyed, amire nagyon pörögsz.

- Aha, tudod mi?

- A HŐSÖK TERE!

- AZ! Az Árpád-szobron! Nekitámasztanám a csajt a ló seggének és tolnám, mint a lopott biciklit!

Itt nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek... úgyhogy inkább leszálltam.