Pénteken moziban voltunk, a választás a Titánok harcára esett.

Az első előzetes óta vártam, hogy mit hoznak ki az anyagból a Legendary-nél: egy brutális CGI show-off lesz, totális átdolgozása az eredeti mítosznak, vagy az 1981-es előd feldolgozása?

Itt jegyezném meg, nem vagyok őszinte rajongója a korábbi filmnek: egyszer láttam, bár ha jól emlékszem akkor is csak azért ültem le a TV elé, mert a kíváncsi lettem, hogy mi is ez a film, amit annyit oltanak a Kevin Smith-féle Jay és Néma Bob-univerzum boltos srácai, elsősorban a tékás Randal. Egy, mai szemmel nehezen komolyan vehető, gyurmaszörnyes, közel 2 órás, az ógörög történehez csak meglehetősen lazán kapcsolódó filmet kaptam - finoman szólva sem voltam elájulva, de ehhez a korabeli trükkök színvonala sokat hozzátett (vagy ha úgy tetszik, pont hogy elvett az élményből). Mindezt csak azért írom, hogy világos legyen: nem a korábbi alkotáshoz akarom mérni ezt a filmet, nem munkál bennem az az ilyen remake-ek esetében szokványosnak mondható magatartás, miszerint az elvakult ősrajongók minden második sorban azt károgják, "Az eredeti jobb vót!".

Én szimplán, kíváncsi voltam, hogy a 300 után lesz-e új király az ókóri görög témájú filmek közt? Nálam Zack Snyder nagyon magasra tette a lécet a maga 117 perces trancsírjával, de a Clash of the Titans előzetese nagy várakozást keltett bennem: A The Used "Bird and the Worm" című nótájának instrumetális változatával aláfestett videó legalábbis erőteljes borzongást váltott ki belőlem.

Aztán jött a hír, hogy kicsit csúszik a film, mivel úgy döntöttek a készítők, hogy átpakolják 3D-be. Akkor azt hittem, hogy ez jó ötlet volt tőlük...

... de most a film megtekintése után egyet kell értenem az indexes kritikával: sajnos ez az utólagos trükközés a 3D-vel nem lett valami túl jó, mivel a minimális térérzeten kívül semmit nem kaptam. Hiányoztak a Monsters vs. Aliens-ben, a Beowulfban vagy a Végső állomás 3D-ben tökéletesen kijátszott térbeli gegek, ráadásul én sokszor homályosnak éreztem a képet és a szemüveget levéve élvezhetőbb lett a látvány. Tényleg nem éri meg azt a pár száz forintos árbeli különbséget, amit egy "szimpla" 2D-s vetítésért képest még elkérnek, pláne, hogy úgy lehet, hogy még jobb is...

A filmre magára egy erős közepest adnék. A látvány szerintem kifogástalan volt, a jelmezek, szörnyek, helyszínek hozták az elvárt szintet. Az előzeteshez képest aránylag kevés az akció, amit különösen nehezen feledtet, hogy az "átvezető" részek nem dúskálnak az elgondolkodtató dialógusokban vagy humoros párbeszédekben (bár ezutóbbiból még akadt 2-3). A zene is megállta a helyét, de szerintem ha végig hozták volna az előzetes zenei stílusát, lehet jobban jár mindenki. A színészek nem ütöttek nagyot, egyedül Ralph Fiennes hagyott mélyebb nyomot bennem; a már sok figurát zseniálisan alakító Laim Neeson és kiváltképp az ünnepelt sztár, Sam Worthington meglehetősen gyengén alakítottak. 

Viszont szánjunk néhány percet a sztorira. Nem igazán értem, hogy honnan az amerikai filmipar azon "jó szokása", hogy egy kész történetet egy mozdulattal apró darabokra tépnek, majd utána random módon egyes karaktereket, egyes elemeket visszapakolnak és ezt a mutánst az eredeti néven az útjára eresztik. Én nem mondom, hogy pl. a 300 minden pontján egyezik a mítosszal, de a lényegi elemek azért megmaradtak, sőt, még meglepő módon happy end-et sem kanyarítottak a film végére. Itt viszont azon kívül, hogy a főhőst Perszeusznak hívják, az első lenyomni szánt gonoszt Medúzának, a végső ellenfelet pedig Krákennek, nem igazán van köze a filmnek a görög mondák amúgy remek darabjához.

Ja, vannak még istenek az Olümposzon (a Zeusz-Hádész testvérpár és udvartartásuk), pegazus, meg tunikás emberek.

Csak néhány példa az ámokfutó történetszerkesztésről: a forgatókönyvíró egy huszáros mozdulattal kivágta a sztoriból a Perszeusz szempontjából kulcsfontosságú jóslatot, de megtartotta a koporsóban-vízbe-hajítás elemet, viszont "kinyeste" a filmből a hős anyját... az asszony egyszerűen megfullad, holott eredendően ő a kiváltó oka annak, hogy Perszeusz elindul a gorgó, Medúza fejéért. A Kráken eredetileg a Perszeusz-mondában "csak" egy mellékszál, akit nem mellesleg Androméda kezének elnyeréséért öl meg - nincs itt semmiféle félisteni bula, totálisan megmagyarázhatatlan, hogy miért kellett ezt az Io nevű szereplőt behozni. 

Amik a legjobban fájtak: 

1. nem tudom, hogy a '81-es változatban hogy nézett ki Medúza, de az biztos, hogy a mostani látványtervező nem olvasta az eredeti művet, de még képeket sem látott a korabeli ábrázolásokról. A kígyókból álló haj OK, de hogy az úristenbe lett kígyó teste a szörnynek?! A gorgó az ógörög mitológiában embertestű, szárnyas lény. Pont. Aztán lehet, hogy a zabelyhes dobozon szocializálódott amerikai közönségnek a kígyóhaj-embertest-madárszárny már nehezen feldolgozható lett volna és ezért lett ez.

2. kardmarkolatból előtűnő kard, WTF? Ez még Star Wars-majmolásnak is borzalmas!

3. sivatagi dzsinnek? E? Majd a Prince of Persia-ban, talán...

4. ha már vannak isteneink, akkor miért kellett átvariálni , hogy hogyan kapja meg Perszeusz a varázsfegyverzetét? Arról nem beszélve, hogy egy-két eszköz, mint Hádész láthatatlanná tévő sisakja és Hermész szárnyas cipői mintha valahogy ki is maradtak volna...

5. a kegyelemdöfés, de ezt már magyar kéz adja: most akkor titánok harca vagy gigászok háborúja, tessék mondani? Merthogy a kettő mocskosul nem ugyan az... 

Összegezve: aki szerette a görög mítoszokat és mondákat, az a haját fogja tépni a történeten, hozzám hasonlóan. Ha ezen képes az ember felülemelkedni, akkor kap egy másfél órás, viszonylag igényes no-brain-action filmet, ami a maga nemében szórakoztató.

Ki-ki döntes el, hogy megéri-e ez egy mozijegy árát (számoljunk nyugodtan a 2D-s vetítés árával), vagy jobban jár egy könyvvel, amíg a torrent dolgozik...