Tetvesmód nem találom a helyemet.

Nem hittem volna, hogy egy hét távollét ilyen hatással lesz, de most mégis az az ábra, hogy csak tengek-lengek itthon, mintha nem egy francia hegyvidéki síközpontba mentem volna 10 napra, hanem egy maláj, sárkunyhós faluba 2 évre, ahonnan visszatérve nem tudok visszailleszkedni a civilizációba.

Papa jobban van, remélem a héten már haza i is engedik. Persze ez sokban függ attól, hogy mit mond ma az orvos - a hosszúhétvégére hivatkozva ugyanis jószerivel rá se néztek (csütörtökön vitték be!), úgyhogy ma lesz végre valaki, aki normálisan meg is vizsgálja, nem csak benéz a vizit idején, hogy "Óhaj-sóhaj?" majd villámgyorsan, a választ meg sem várva elhúz...

Az útról készítem a beszámolót, kiszanáltam az értelmesebb és publikálható képeket is, szerkesztettem már egy rövid kis videót, amolyan slideshow-szerűséget, odavágó zenével.

Szívesebben foglalkoznék ezzel, de a kedvemet alaposan beárnyékolja, hogy a kisöreg bár jobban van, de még mindig nincs étvágya és néha elég összefüggéstelenül beszél. Ráadásként nagyon nincs kedvem dolgozni. Mármint itt, ahol vagyok, nem úgy általában.

Tavaly ilyentájt hasonlóan éreztem.

Egy hét gondtalan csúszkálás - egy hét felhőtlen ökörködés a barátokkal; majd hazajössz - vagy még csak elindulsz haza - és hirtelen rádtör minden itthon hagyott szarság. Ma konkrétan olyan gyomorgörccsel jöttem be az irodába, amilyet az érezhet, aki a cégkasszát pumpolja - holott nincs elmaradásom, normálisan lezártam minden sürgős dolgomat, mielőtt eljöttem, sőt, még az asztalomon is rendet csináltam, ami nálam (sajnos) nagy szó.

Múlt évben ilyenkor még az előző munkahelyemen voltam, de akkor már jó fél éve a váltáson dolgoztam: akkor hiányzott a pénz, a motiváltságom a nullához közelített és be kellett látnom, hogy aligha fogok annál a cégnél újat tanulni, előre lépni, jól keresni.

Most a pénz megvan - de minden más hiányzik, ugyan úgy. Pardon, az "előrelépés" is megvolt: elment/a főnök kirúgta az értékesítési vezetőt, így az ő összes munkáját megkaptam én, persze a vele járó felelősséggel és cseszegetés-csokorral együtt.

Nem akarom ezt tovább csinálni. Vissza szeretnék kanyarodni az újságírás és a PR felé, be akarok szállni a kreatív ügynökségek világába, terveket rajzolni, ötletelni, szöveget írni... ki ebből a posványos, dagonya környezetből, mert nem visz előre, mert nem érzem, hogy értéket teremtenék, mert nem bírom az ötleteket megfojtó degenerált, rugalmatlan szabályokat!

Beteg dolog tán, de új kell. Máris.

Utálom ezért magamat, hogy nem bírok nyugton maradni, de ami itt van, az nem elégít ki...

Na, abbahagyom a nyígást, inkább szétküldöm a heti hírlevelünket, mert úgy látom, hogy a megbízott kolléga nem volt képes megnyomni egy "elküld" gombot... délután még lehet, hogy lesz egy poszt, mert még reggel a metrón sikerült elcsípnem egy KFV+ gyanús történetet...