LPG-s autóm van.

Nem tudom, hogy ki hányszor találkozott ilyen kocsival: autógáznak hívják ezt az üzemanyag típust magyarul, a technológia lényege pedig, hogy egy reduktoron keresztül porított, cseppfolyós gáz hajtja meg a motort.

Két nagy előnye van:

1. Környezetbarát, a kibocsátott károsanyag jóval alacsonyabb, mint a modern benzin- és diesel-motoroknál.

2. A többi üzemanyaghoz képest pofátlanul olcsó: a teljesebb kép kedvéért, ma  Budapesten egy liter 95-ös benzin kb. 313-340 forint között mozog, míg egy liter gáz 150-174 forint, kúttól függően. A szélső értékekeken jó látszik, hogy nagyjából feleannyiba kerül a gáz, mint a benzin, tehát nagyon megéri, még akkor is, ha azt vesszük, hogy gázból 10-20%-al többet fogyaszt a kocsi, illetve van azért egy elég borsos beszerelési költsége a rendszernek (kb. 220-250 ezer forint, illetve a zöldkártyáztatás is több lesz, 15 ezer alkalmanként).

Én már egy ilyen rendszerrel vettem meg 2 éve életem első autóját, egy Toyota Carina E-t. Bár az autó közeledik a nagykorúságához (1993. végén gyártották, még az eredeti japán széria, nem a későbbi angol gyártmány) formára szerintem a mai napig megállja a helyét: épp annyi sportosságot sugároz, hogy a kasztni elegánciája is megmaradjon, az ereje pedig az óra által tanúsított többszázezer kilóméter megtétele után is megdöbbentő, a 2 literes motor a maga 134 lóerejével még mindig meg tud lepni.

Sajnos az én kocsim már messze nincs olyan jó állapotban, mint a képen látható: Malév céges autó volt, a maga idejében a felsővezetők kaptak ilyen kocsikat, felszerelve minden földi jóval - persze ma már egy szervófék-szervókormány-klíma-6 hangszórós HI-Fi-xenonlámpa-tetőablak-stb. kombináció már nem egy komoly szám, de anno ennek még volt súlya. Még az első tulajdonos csinált vele egy gyönyörű borulást, úgyhogy még a kocsi tetején se mutat gyári értéket a rétegmérő, az egyik oldalán pedig az összes elemet ki kellett cserélni; ekkor kapta meg a mai fekete-gyöngyházmetál színt. A következő tulajdonos rakta be az akkor modernnek mondható rendszert, ugyanis már nem a hosszúkás PB palackra emlékeztető tartájt szerelték be, hanem a ma divatos pótkerék-tartályt (amely némi kompromusszumot kíván meg, de erről majd lejjebb). 

Én meglehetősen olcsón kaptam meg az autót, fél millió alatt, ami a meglévő gézrendszer tekintetében egy erős, klímás japán kocsinál gyanúsan jó ár volt...

...költöttem is a következő, majd' teljes havi béremet egy komplett hengerfej cserére, mivel kisült a szerelőnél, hogy nem a tömítés volt a hibás a hűtővizem villámgyors felszívódásáért, hanem egy repedés a fémtesten... elég morcos voltam, de természetesen a fenti hiba csak néhány héttel a vásárlás után lett nyilvánvaló.

Na, de vissza a gázrendszerhez. Az előnyöket már taglaltam, most nézzük, hogy cserébe az olcsó üzemanyagért, milyen kellemetlenségekkel kell szembenéznie ez embernek, ha LPG-s kocsit vesz.

A pótkerék-tartály kiüti a pótkereket. Ez szerintem elég világos, a közel 40 literes palack a pótkerék helyére kerül és onnantól vagy a csomagtartóban hever a felnire szerelt, jókora cseregumi, vagy be kell ruházni egy kisméretű mankókerékre, ami viszont lehet, hogy nem foglal csak minimális helyet, de egy defekt esetén nem egy túl kényelmes, de legalább garantáltan rövidtávú megoldás.

Emellett nem lehet tudni, hogy mennyi gáz van a kocsiban. A pontosság kedvéért, az enyémben legalábbis nem lehet, mivel nincs semmiféle szintmérő beépítve, mivel a gázrendszer nem mai csirke (én a nullázható kilométer órára szoktam hagyatkozni, nagyjából kitapasztalható, hogy városi-vegyes-országúti fogyasztásban mire elég egy tank gáz - ha meg mégsem volt elég, akkor az erőteljes rángatás, majd a leállás biztos indikátor, hogy kifogyott a nafta). Az újabbakban már elvileg van egy több skálából álló LED-es kijelző, de azokban sem lehet olyan bizonyossággal megbízni, mint egy benzinmutatóban.

Az LPG-s autónál nincs olyan, hogy vésztartalék. Ha kifogyott, akkor kifogyott, csak a kútnál tudnak segíteni, nem lehet benyúlni egy 5 literes kannáért a csomagtartóba és utántölteni.

No, erre az utóbbira pacsáltam én rá.

Még egy kis adalék, hogy a sztori kerek legyen: az LPG-s autók igen ritka esetben tiszta gázüzeműek. Ez azt jelenti, hogy a benzinrendszert is használják, használhatják: az én esetemben ez úgy néz ki, hogy a kocsi elindításakor a motor benzinről megy, majd amikor először eléri a kétezres fordulatot, akkor egy halk relékattanás kíséretében átvált a gáz égetésére. Természetesen, ha nem szeretnék gázt használni, vagy ha az kifogyott, akkor a kormány alatt lévő apró billenőkapcsolóval átválthatok benzines üzemmódra. Ilyen esetekre régen mindig lötyögött 5-10 liter benzin a tartályban, hogyha otthagy a gáz, akkor ne legyen gebasz, hanem egy csattintással mehettem tovább benzinről...

Csak éppen cirka fél éve nem megy a kocsi benzinről. Nem voltak jók az injektorok, nem nyitottak, nem zártak, így volt olyan henger, ami nem kapott benzint, míg a másikhoz meg centiliterek helyett decik ömlöttek be - ezt egy csinos kipufogófüsttel jutalmazta az autó, amely kellő motorhőmérsékletnél elmúlt, mert elégett a fölösleg. Kicserélték a lambda-szondámat is ("Ez azt tudja, hogy >>beleszagol<< a kipufogógázba, és nagyon pontosan megmondja, hogy a motor elég benzint kap-e"; Totalcar). Cirka 120.000, így összességében, ha nem számolom, hogy előtte a gázreduktorban is cseréltettem egy membránt, de mondjuk abból baj nem származott.

A bosszantó az, hogy szerencsétlen kasztni rosszabb, mint volt. Benzinről kicsit köhög indításkor, de vagy a benzinpumpa adta meg magát, vagy a szűrő tömődött el teljesen, minden esetre így nem indul a kocsi. Úgyhogy maradt az, hogy egy kis kapcsolótrükközéssel gázról elindítom. Úgy pazar, megy mint az állat, jó az alapjárat, csak éppen állandó rizikó, hogy nehogy kifogyjon a gáz idő előtt.

Az autó fogyasztását két szélsőérték között néztem mindig: a legrosszabb egy téli hónap volt, amikor mindössze 227 km-t sikerült megtennem egy tankkal, míg a legjobb eredmény 356 km volt egy nyári Balaton oda-vissza túrával.

Most 199 km-nél kifogyott a gáz.

Ebben az a gyönyörű, hogy 2 km-re voltam otthoról, a végcéltól, ahová éppen igyekeztem a barátnőm bőröndjével, snowboardjával és bakancsával. Még éppen be tudtam csőrni az autót egy parkolóba, egy lakótelepen, de onnan se előre se hátra, mert ugye benzinem hiába volt, ha a motor "nem ette". Úgyhogy telefon körbe: édesapám kocsijában (amúgy szintén Toyota Carina E, csak éppen '97-ből, angol gyártmány és jó gazdája volt korábban is - ebből a darabból kiindulva mertem én is ilyen modellt venni) 9 karton bakelit állt éppen, olyan 500 kiló össztömegben, mivel éppen egy lemezbörzéről jött, tehát nem sok esély volt, hogy bárhová is el tud húzni, ahogy arra sem, hogy átpakolunk hozzá.

Végül egy általnos iskolai cimborám, Voló jött el értem és a Swift-jükkel elhúzott a legközelebbi kútig. Még ott is szívtunk egy sort, mert a munkagépek vontatásához használt több tonnát bíró selyemkötelüket olyan jól rögzítettem a saját kocsimhoz egy csúszócsomóval, hogy végül kénytelenek voltunk elvágni...

Ennyi a hétvégi sztori, remélem akad, aki tanul az esetemből.