Volt már veled olyan, hogy visszagondolva egy pár évvel korábbra, úgy érezted, hogy valahol letértél egy akkor biztosnak és jónak tartott pályáról? Hogy valami elemi meg-, vagy inkább elváltozott benned?
Én most valahol itt tartok, mert ahogy írtam a legelső posztban, testileg-lelkileg átalakultam.
Az elváltozás pedig kicsit sem pozitív: a fizikális oldal elég nyilvánvaló, az átlag 65-70 kg-os súlyomról felhíztam közel 90-re, ami egyáltalán nem a swarcenegger-i izomtömegek felszedéséből jött össze, sokkal inkább Bud Spencer-es hájak jelentek meg rajtam. Ebbe belejátszik az, hogy több, mint 13 évig úsztam, azt követően, illetve ezzel párhuzamosan konditerembe jártam... majd ennek egyszer csak, néhány évvel ezelőtt vége szakadt. Helyette van 10-12 óra gép előtti ücsörgés, görbülő háttal és a vágy, hogy elmenjek futni, úszni, snowboard-ozni. Baromi kiábrándító a tükörbe nézve egy puhos, hájasodó pofát látni, a régi fitt forma helyett és ez bizony a lelkiállapotomat sem emeli az egekbe.
Ezzel el is értünk a másik kellemetlen átalakuláshoz, a már említett lelki gondokhoz: az előző munkahelyem nagyon nagy csalódás volt és a mostani sem hozta meg a jókedvemet, hiába a felfelé ívelő karrier. Ehhez jön, hogy az egyik legkedvesebb elfoglaltságomra, az írásra nem jut időm. Részben ezért is jött létre ez a blog, hogy valahol ezt a vágyam mégiscsak kiéljem: úgyhogy most metrón, trolin, buszon, villamoson, vonaton szépen szorgosan jegyzetelek a PDA-mba. Úgy érzem, hogy ez az oldal több szabadságot és csapongási lehetőséget adhat az íráson belül, mint amúgy a botcsinálta regényírói mivoltom. Kicsit érhetőbben: zömmel fantasy történeteket írok, mert az utóbbi kb. 10 évben ez lett a fő csapásirány az olvasmányaimban és alapos hatással voltak rám. Az ilyen sztorikba bele lehet valamennyire szőni a hétköznapi gondokat, a váratlanul az ember fejéből kipattanó gondolatokat, de ahhoz, hogy az ember kiadja magából a dühét vagy hangot adjon a csalódottságának, vagy csak egyszerűen valaki felhúzta az agyát és kiírná magából, nos, akkor sokkal jobb egy naplószerű fórum. Itt szólhat az egyik bejegyzés a pocsék időjárásról, a másik egy jó zenéről, a harmadik a munkáról és így tovább. Egy fantasy novellát nem lehet ilyenekből felépíteni, egy regényt nopláne.
A másik két lélekölő dolog:
1. nem jut időm a gitározásra, pedig nagy álmom vált valóra, amikor anno a szüleimtől megkaptam életem első gitárját, majd rá kb. egy évre a most zömmel használt elektromos gitárt-szettet.
2. a fantasy iránti olthatatlan rajongásom okán előszeretettel töltöttem a szabadidőmet a PC-s (szerep)játékokkal (nem, nem WoW, vagy más MMORPG, nem multi-game-ek, kizárólag egy játékosra szabott, sztoriorientált fantasy/sci-fi RPG-k, FPS-ek, RTS-ek) - most már ez sincs, mert a munka mellett nem fér bele az ilyen kikapcsolódás, pláne, hogy van családom, barátnőm, barátaim és inkább a játékból legyen kevesebb, mint belőlük. További lelki nyűgöm, hogy hova tart a párkapcsolatom, de ez inkább külön pont, mint ezt már máshol is írtam.
Az egészet megkoronázandó, állandó jelleggel beteg vagyok. Nem komoly gondok, többnyire csak megfázás, enyhe torokgyulladás, (bár december eleján volt szerencsém benyalni a H1N1-et is, ami lehet, hogy két hétig otthon tartott és hátra hagyott maga után egy szűnni nem akaró köhögést, de azért messze nem volt annyira durva, mint amekkora hisztériát sikerült körülötte csapni), fejfájás. Ami miatt bosszantó, hogy ha épp lenne is erőm mozogni, belefogni egy több hónapos edzésbe, akkor tuti kinyírja egy betegség. Azért is furcsa még a dolog, mert mikor 18 évesen átmenetem a gyerekorvosomtól a körzeti dokihoz, szépen leadtam a papírjaimat és utána kerek 5 évig(!) nem is láttuk egymást. Aztán jött a főiskolán a gyakorlati félév, a szakdolgozatírás, az államvizsga... jópár éve már ezeknek, de az emlékük kísért, mert ebben az időszakban kezdődött ez az állandó betegeskedésem és azóta nem is telik el úgy egyetlen negyedév sem, hogy ne lennék minimum úgy megfázva, hogy lázasan otthon kell feküdnöm. Csak hogy jobban átérezhessem a dolgot, ebben a percben is enyhe lázzal gyártom az anyagokat az irodában...
Hogy képszerűen fogalmazzak: kutyául vagyok.
