Nagyon nem akartam elmenni semmilyen politikai téma felé, úgyhogy a mait vegyük úgy, hogy ez egy kakukktojás. Illetve nézzük azt, hogy az itt leírtak nem is a politikáról szólnak elsősorban.

Volt szerencsém az eddigi munkám során viszonylag szoros kapcsolatba kerülni a politikai marketinggel: benne voltunk kampányban, bíráltam el a témáról készült szakdolgozatot, tartottam belőle jónéhány előadást, beszélgettem néhány komolyabb értőjével és művelőjével. A konklúzió mindenhol ugyan az volt: itthon ez a műfaj az esetek nagy többségében ótvarszarul működik.

De mi az oka, hogy itthon képtelenek összehozni egy épeszű politikai kampányt?

1. Általános hozzá nem értés. Mivel lejjebb plakátokról lesz szó, maradjunk is ennél a médiumnál, amelyet megítélésem szerint a kreatívot készítő cégek, személyek valami elképesztő ostoba módon használnak, lévén egy elég alapvető tézist figyelment kívül hagynak: az óriásplakát nem szórólap.

A legjobb példák erre az áruházláncok hirdetései: az nem plakátterv, hogy készítünk egy felnagyított, bazi képet egy nyomorult mosóporról, vagy egy levedző kötözött sonkáról és mellényomunk egy árat is, meg hogy "Új!". Ehhez elég a 10x15 cm, felesleges 504x238-ban nyomtatni és fizetni még a helyért is. Még 2008-ban voltam egy Csatorna Fesztivál nevű rendezvényen, ahol Bakos Gábor tartott előadást az óriásplakátokról: azt játszotta a nézőkkel, hogy felvillantott különböző billboard és citylight hirdetéseket, 5-10 másodpercre (nagyon jó esetben ennyi ideig tudunk nézni egy plakátot, mondjuk a kocsiban ülve) majd utána meg kellett mondani, hogy milyen terméket hirdetett és ki a hirdető. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy csapnivaló volt az eredmény - a mosóporos óriás-szórólapok itt a jobbak között végeztek, de aztán megnéztük táblázatosan, hogy mennyire voltak költséghatékonyak...

2. Alapvetően rossz koncepció. A jó reklám egyik alapja a szimbólumok használata lenne, különösképpen a politikai marketing esetében. Az üzenet sokszor könnyebben elér a célhoz, ha nagyon rövid, de találó szöveggel, vagy jól eltalált szín- és képösszeállítással dolgoznak. És akkor ehhez képest van a hazai trend...

Szerintem egy nem fontogén - megkockáztatom - ocsmány és visszataszító zsírparasztot kitenni, mint reklámarc, finoman szólva is öngól. Márpedig politikusaink a legritkább esetben fotogének - ez nem is lenne baj, hiszen nem ezért fizetik őket, a hiba ott van, hogy ennek ellenére is úgy gondolják, hog az a legpazarabb reklám, ha a rút képükkel telepakolják a várost, mint egy fényképalbumot... Ezt még szokták súlyosbítani a célnak tökéletesen meg nem felelő tipográfiával, lásd alant:

Értsük meg végre: egy ember nem szimbólum és ezt ne is próbálják meg leerőltetni ezt az emberek torkán, pláne, hogy egyik ilyen messiásként pózoló majom sem hozza el egyszemélyben a Kánaánt. Különösen jó lenne ez, mert akkor végre tán abból is ki lehetne szakadni, hogy egyes személyek miatt szavaz valaki ide vagy oda, nem azért, mert valamelyik brigádban még némi tetterő is lakozik...

A másik, hogy mielőtt valaki nekiáll négyféle betűtípusból szöveget csinálni, nem gondolja végig, hogy ennél nagyobb távolságból ez olvashatatlan? By the way, még ronda is, de ez ízlés kérdése.

3. Nincs valós mondanivaló. Ha sarkítva nézem, akkor mintha a magyar plakáttervezők csak a két végletet ismernék: vagy alig tudunk meg valamit a hirdetésből, vagy ránkszakítják az összes marketing-bullshit-et, amitől a plakát rögtön lexikon lesz... Félreértés ne essék, nem akarom, hogy egy párt plakátján ott virítson a következő ciklusra vonatkozó teljes programjuk, de azért ez mondjuk nekem egy kicsit kevés:

Persze, világos nekem, hogy ők és senki más, meg menjünk szavazni és ne ossza meg senki a szavazatát a hasonló pályán focizó Jobbikkal, de ez egy szlogen? Micsoda töprengő kínban születhetett, képzelem... az már csak a hab a tortán és valószínűleg az én személyes hülyeségem, de ezt a szöveget felolvasva mindig Szmöre cimborám jut eszembe, aki lelkes UTE szurkolóként egy barátja kedvéért kijárt a Honvéd meccsekre is és szélesen vigyorogva óbégatta a lelátóról, hogy "Csak a Kispest!"...

Volt még egy-két hasonló döbbenet az utóbbi időben.

A 13. kerületbe járok dolgozni és még a kampány eleján vigyorgott rám joviális pofával Szanyi Tibor a metrómegállóban:

Attól már el is tekinthetünk, hogy egy újabb "széparcú" embert sikerült a "kreatívoknak" összehozni ötletként és hogy a jobb oldalon olvasható szöveget nem voltak képesek a grafikusok úgy megszerkeszteni, hogy a szavak ne lógjanak egybe... de hogy mi a tökömet keres egy Facebook-, meg egy Twitter-logó egy politikai hirdetés alján, méghozzá mindenféle komment nélkül, az nekem egy kicsit fura... persze, világos, Tibi bácsi megtalálható ezeken az oldalakon, na de könyörgöm, ez így úgy fest, mintha az említett oldalak Szanyi úr és az MSZP fórumaiként állnának az ügy mellett...

Na, de kanyarodjunk a címben szereplő Bokros Lajoshoz, akinek a plakátja miatt megszületett ez a poszt. Ma reggel ez jött szembe velem a metrón:

Érdemes ide kattintani a nagyobb képért és közelebről megviszgálni a dolgot.

A szlogen szerintem még frappáns is lenne: visszacsatol a FIDESZ-es okosságra és ad a fricskát, azzal, hogy ők nem a saját pártjukat, hanem az országot teszik a középpontba. Viszont ezt az egészet sikeresen elcseszik egy olyan fotóval, amin nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Én mélységesen tisztelem az urat, mint közgazdász zsenit (bármilyen spártai volt is a programja anno), és állítom hogy nagyszerű előadó: az egyik olyan oktató, aki miatt anno elgondolkodtam, hogy a CEU-n folytatom a tanulmányaimat...

DE:

... most mégis azt kell, hogy írjam, hogy nem hiszem el, hogy valaki ilyen ökör legyen, hogy egy ilyen képet átenged! Én rápillantottam a plakátra, elolvastam a szöveget és az első rekcióm az volt, hogy ez a sandán mosolygó öregúr most a szlogenben emlegetett országra akarja rátenni a kezét, vagy simán jó szatír módjára meg akarja csöcsörészni a kép előtt álló egyént?

Úgy gondolom, hogy az MDF eddig a legtöbb esetben azon pártok közé tartozott, aki viszonylag jó, ötletes kreatívokkal álltak elő. Nem tudom, hogy az utóbbi két választás (EU képviselői és a mostani országgyűlési) esetében miért kellett beleesni a feljebb leírt hibákba?

Vagy Habsburg György az "első randin erőszaktevő" vigyorával csak az előszele volt az eljövendő ilyen ámokfutásoknak?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A heti kúltúrsokkból ez csak egy kis szelet, úgyhogy ez valószínűleg "plakátos" hét lesz - bár innentől teljesen politikamentesen. Akit érdekel a téma, nézzen még vissza a hétvégén.