Te mit álmodtál?

 2010.07.28. 16:06

A jó ég tudja, hogy miért, de vannak olyan emberek, akik különös fontosságot tulajdonítanak az álmaiknak - többek között én is.

Ha ez szóba kerül, akkor az engem ismerők kétkedő pillantásokat vetnek rám, mert az amúgy ultra-materialista, "álljunk két lábbal a valóság talaján"-mentalitásommal nem tűnik összeegyeztethetőnek a dolog. Néha saját magam számára is zavarbaejtő a helyzet, mivel tényleg az a "földhözragadt" típus vagyok, aki mindenre magyarázatot keres, aki folyton a "miért?"-en kattog - ehhez képest a szabadidőmben fantasy-vel mosom az agyam, szerepjátékokkal ütöm el az időm...

... és órákat tudok azon tűnődni, hogy mit és miért álmodtam.

Életem első pszichológia esszéjét ebben a témában írtam, így a tudományos magyarázattal tisztában vagyok. Az álmok az alvás úgynevezett REM (rapid eye movement) szakaszában jelentkeznek, ilyenkor jellegzetes, rángó mozgás figyelhető meg a szemhéjon, amelyet a szemgolyó koordinálatlan, öntudatlan mozgása okoz: ekkor zajlik az új, megtanult dolgok eltárolása (pl. vizsgára bemagolt anyag), az úgynevezett bevésődés és a régi-új tudattartalmak (napközben látott emberek, események, helyszínek ) rendezése az agyban.

Mindez viszont nekem nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont azt (ma pl. hogy egy vízicsúszdával kombinált hullámvasúton siklok lefele teljesen felöltözve :)) álmodtam amit és miért tudok álmomban olyan dolgokat átélni, amiről semminemű tapasztalatom nincs (pl. hogy milyen érzés fejjel az aszfaltba vágódni 5-10 emelet magasságból, vagy éppen lőtt sebet szerezni).

Nem állítom, hogy a most megjelent Eredet (Inception) című Nolan-film bármelyik fent feltett kérdésre választ adna, de ahogy Brandon Sanderson Elantris című könyve új megközelítésben tudta bemutatni az élőhalott témát, úgy ez a mozi is képes volt arra, hogy a virtuális valóságok egy új arcát mutassa meg - jelen esetben az álmokét.

A történetet nem részletezném, mert nem nagyon lehet a poénok lelövése nélkül sokat beszélni róla - meg nem is érdemes, nézni kell inkább. Amit kiemelnék, a film lezárásának megoldása.

Sokszor vagyok vele úgy, hogy egy-egy film vége túl szirupos lett, mert az egységsugarú néző lelki világa nem bírna el egy sötétebb befejezést és esetleg ez csorbítaná az alkotás népszerűsűgét (Lásd pl. A Gyűrűk Ura: aki olvasta a könyvet, az tudja jól, hogy a történet vége korántsem ilyen rózsaszín habcsókfelhős tündérmese, csak éppen Peter Jackson "elcsalta" az eredeti dekadens, depresszív zárást). Ebből szokott az lenni, hogy meglehetősen kevés esetben érzem úgy, hogy magam is így vartam volna el a szálakat. Az ilyen ritka esetek egyike volt a például a Dogville, ahol tökéletes pontossággal az történt a film végén a szereplőkkel, amit kívántam, de mivel egy meglehetősen nehezen emészthető, nem éppen közönségfilm-kategóriába sorolható műről van szó, ezt semmiképpen nem venném általánosnak.

Christopher Nolan szerintem pont ezzel alkotott igazán zseniálisat: összehozott egy jó alapötletből egy érdekes, fikfikás science fiction-t, méghozzá pazar színészgárdával (ilyenkor tudom azt mondani, hogy jó, hogy DiCaprio-t nem tartották meg a Titanic-hoz hasonló nyáltengerekben, hanem komoly szerepeket rábíztak) és olyan utolsó képsorral zárta a filmet, ahol a nézőre bízza, hogy eldöntse, totális happy end-del zárul a történet, vagy keserédes álboldogsággal. Én az apró utalásokból az utóbbit vártam és köszönhetően ennek a rendezői megoldásnak teljesen elégedetten távoztam a vetítésről.

Amit még érdemes megemlíteni: a látványvilág valami elképesztő, tökéletesen adja vissza az álmok szürrealitását, de mégis mentes az öncélú CGI-villogástól. Az akciójelenetek mennyisége is abszolút emészthető, a 2 és fél órás film végig pörgő ritmusú, nincsenek üresjáratok. Nekem egyedül az első 10-20 perc volt kissé kusza, elsőre nem volt egyértelmű, hogy miért turkálnak a későbbi megbízójuk álmaiban az extraktorok - aztán ez is nagyjából világossá vált, de szerintem itt elfért volna még 3-4 perc magyarázat.

Az Eredetet sokan a Mátrixhoz hasonlítják, de szerintem az utóbbi a nagyszerű első részt követően pont a már emlegetett öncélúságba fulladt: a második rész még érdekes volt a "programok mint személyek" elem behozásával, de a harmadik film a Dragon Ball-os levegőharccal és a gépágyús óriásrobotokkal szerintem egy szimpla akciófilmmé silányult, némi megváltó- és Jézus-szimbólummal (fölöslegesen) nyakonöntve. Nolan filmjét, ha már hasonlítani akarom valamihez, akkor az a 13. emelet és az Sejt című darabok. Az előbbiből a képzelt valóságok többszintűsége, míg az utóbbiból képzelet és az álmok határtalan, szürreális képe köszön vissza (Amúgy a Jennifer Lopez főszereplésével készült második film egyéb vonatkozásaiban meg se közelítik se az Eredetet, se a 13. emeletet, egy elég gusztstalan, trancsírozós, thriller-horror egyveleg.).

Értékelés: 10/9,5

De csak azért mert tökéletes film nincs :)

Címkék: ajánló kritika film mindennapok

A bejegyzés trackback címe:

https://korosfeltunesiviszketegseg.blog.hu/api/trackback/id/tr202181524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása