Rég volt már ilyen bejegyzés (meg úgy általában bármilyen írás kint...) így amíg a franciaországi túráról nem dobom össze a posztot ez pont jó lesz, hogy feltámasszam a kissé hullaszagú blogot.

KFV+ írás következik hát, az alanyunk pedig nem más, mint a most megújult népszerűségre (?) és figyelemre szert tevő Deutsch (korábban rövid ideig Deutsch-Für) Tamás.

Tamás magyar politikus. Ez önmagában szitokszó többeknek, a dolog pedig tovább súlyosbodik, amikor hozzátesszük, hogy volt már miniszter (sport és ifjúsági), a magyar Országgyűlés egyik alelnöke, egy ideje pedig az igen szánalmasan csak politikai parkolópályának titulált európai parlamenti képviselő címet tudhatja magának. Ez sajnos bevett gyakorlat Európa más országaiban is, és - mielőtt valami jobbos elmebeteg nekem esne - nem idegen az MSZP-től sem: így ül kint Gurmai Zita is, aki itthon már vállalhatatlan pofa lenne, kint viszont még elfér a többi szerencsétlen báb között.

Többet nem is igen szeretnék Deutsch úr politikai hovatartozásáról beszélni, de az utóbbi időben tanúsított magatartása miatt mindenképpen fontos tisztázni azt, hogy mi az ő tisztességes foglalkozása.

Deutsch Tamás az ország Twitter-hőse, a magyar Charlie Sheen (aki szintén megérne egy misét, hogy a "viccessége" ami rettenetes taplósággal határos tényleg a figyelem középpontjába kell-e hogy állítsa?).

Tamás megmondja. Keményen, őszintén. Amikor egyesek kétségbe vonták, hogy ki áll a dajcstomi twitter-név mögött, akkor büszkén vállalta, hogy ő. A hangsúly itt a "büszkén" jelzőn van.

Tamás oszt, durvábban, mint a legdurvább krupié. Előtte nem áll meg senki, hiszen ő tudja csak a tutit: megkapja politikus, közszereplő, focicsapat, "mindenki" - mindenki aki hősünk meglehetősen szűk látókörébe belefér.

Alapvetően nem az a gond, hogy egy politikus blogot ír, vagy twitterezik. Az külön jó, ha vállalja, hogy ő áll a leírt mondatok mögött. A weben az is megszokott, hogy kőkemény fikák röpködnek, töményen, nagy mennyiségben. A sulykot akkor sikerült Tamásnak elvetnie és ezzel a kóros feltűnési viszketegség nevű agybajba keverednie, amikor úgy kezdte el ontani magából a szöveget, mint magánszemély, aki úton útfélen emlékezteti az olvasókat arra, hogy amúgy nagy és ismert ember, a nép választottja, egy vezető (a Gyurcsány-féle blog detto).

A másik ordasnagy hibát akkor vétette, amikor úgy gondolta, hogy a netes platform egyben azt is jelenti, hogy itt mindent lehet, a web egy olyan műfaj, ahol semmilyen szabály nem érvényes. Hányszor hallhatta az ember még 2006-ban, hogy politikus nem nyilatkozhat úgy ahogy Gyurcsány tette (egy nem nyilvános) beszédében? Nem állítom, hogy akkor Deutsch Tamás volt a leghangosabb hőbörgő, de talán emlékezhetne rá, hogy cirka 5 évvel ezelőtt egy mocskosszájú politikus minden volt, csak hős nem.

Deutsch Tamás azt gondolja, hogy ő most a jópofa sztárpolitikus, a megmondó-ember, a modern szónok, a nép szava, akit immáron ezernél is több ember követ, mint a messiást, aki végre kimondta, amit ki kellett mondani. Ezzel szemben csak egy szánalomra méltó, a trágárságot menőnek gondoló, felfuvalkodott hólyag, aki nem érti meg azt az egyszerű alapigazságot, hogy nem vele nevetünk, hanem rajta... "dajcstomi" sütkérezik a megújult ismertség fényében, amit nem műveltsége, tájékozottsága vagy stílusa hozott, hanem az a stílus, ami leginkább sutasága és bárdolatlansága miatt szórakoztató.

Reménykedjünk, hogy nem érkezik a közeljövőben egy hasonlóan tapló balos szöveggyáros politikus, amúgy válaszcsapásként...